Betűleves pakkot kapott! :) – A Myprotein meg egy nagy ötöst.

Címkék

BCAA, fehérje, L-Carnitine, mandulavaj, Myprotein, protein, táplálékkiegészítő, termékteszt

Rég voltam már. 🙂 Élek, nagybetűvel. Becsuktam pár fejezetet, nyitok mégtöbbet, jó dolgok történnek. Sokat teszek értük. De erről majd egy másik bejegyzésben, mert most képzeljétek, csomagom jött! 🙂 Ugyanis a Myprotein meglátta a blogom, és a homlokukra csaptak, hogy ehun van egy hiteles ember, kérdezzük meg a véleményét! Ez nekem meg nagyon jól esett, a kapott egykilós mandulavajból készült barackos pite meg aztán meg mégjobban esett egy dolgos nap után. 😀

Szóval most megírom kendőzetlenül, mik a tapasztalataim! Mindig a személyes szabadságom híve voltam, most sincs ez másképp: a kapott mintacsomagon kívül sem pénz, sem egyéb juttatás nem köti a kezem a fogalmazás során, ami szerintem így is van jól. Nem szeretem eladni a lelkem. 🙂 Így maradhatok szükség esetén prosztó. 😀 😀 Neeeeem…

Íme a szeretetcsomag! 🙂 Veszem is őket sorra.

Legyen első mondjuk a My Syrup! Ettől mondjuk már ott beszartam, hogy se cukor, se egyéb seggnövesztő gané nincs benne, de azért volt bennem némi szkepszis, hogy akkor ez biztos ehetetlen lesz, merthogy a Walden Farms termékek is ilyesmi paraméterekkel és funkcióval készültek, de szerintem azokba beleszart valaki a gyárban, mert az nem léteik, hogy ilyen förtelmes ízeket piacra dobnak… Na mindegy, szóval a korábbi traumák emléke még megvolt, mikor felnyitottam a flakont. És meglepődtem. Finom. 😀 Ami a Walden Farmsnak nem ment, az a Myproteinnek igen. Én karamellásat kaptam, és bősz bögrelocsolgatás közben megállapítottam, hogy ez pont olyan, mint a Starbucks egymillió kalóriás karamell szirupja, amivel a legendás caramel macchiato készül, és ami tinilányok millióinak seggére pakolt rá öt kiló cellulitet. 😀 Nade én azzal innentől nem foglalkozom, mert emitt van az alakbarát verzió, amivel azóta is készül a nassolós tejeskávém. ❤ Képtelen vagyok feldolgozni, hogy 1200 helyett ezentúl 200 kalóriából megúszom a karamellás lattémat. Fuck yeah!

A második a mandulavaj… ❤ Hát ez se kutya. Régi vágyam volt kipróbálni, de valahogy mindig féltem tőle, mert teszter kiszerelést sehol nem látok, nagy adaggal meg vakon megvenni drága mulatság. Nem fogok hazudni, ez sem olcsó, viszont hibátlan minőségű, megbízható termék. És sokkal (!) olcsóbb, mint a reformbolti túlárazott szupersznob testvérei. Sem cukor, sem más adalék nincs benne. CSAK MANDULA! Elképesztő, hogy találni manapság ilyen tiszta élelmiszert előre gyártva. Magában is sokan imádják, na hát ahhoz én túl egyszerű lelkületű vagyok, vagy nem tudom, de kanalazgatva nekem nem jött át a varázsa. Mint a mandulás zsír. 😀 De népszerű egyébként kekszekre kenve, palacsintába, és édesítővel vegyítve tényleg nem lehet rossz. Mint a mogyoróvaj. Mindenesetre én inkább más módot választottam: sütöttem vele diós-barackos proteines pitét, aminek ez volt az alaptésztája, és zsiradék gyanánt, illetve csak úgy cifrázni tettem bele 2-3 nagy kanál mandulavajat. Isteni lett. ❤ A kész sütin is kijött a mandulás illat és íz. A mandulavaj sajnos szintén egymillió kalória, de minőségi energiát ad, és sport mellett tökéletes, egészséges nasi, vagy hozzávaló lesz belőle. Jó zsír, sok ásványi anyaggal és minden földi jóval, amit a mandula adhat. 🙂

És most jöjjenek a bogyók!!! 🙂 A “biztosezdoppingszer“. 😀 Nem, nem az, és nem is egészségtelen, sőt. Ellenkezőleg. Bár mondjuk elég érdekesen hangzik ebéd után a munkahelyen a “szaladok bevenni a konjugált linolsav-kapszuláimat” szösszenet. 😀 Ő egyébként a CLA lesz, ami egy hasznos zsírsav-származék, jót tesz a zsíranyagcserénknek, segít fogyni vagy alakot tartani, és remek antioxidáns hírében áll. Előfordul húsokban, tojásban, de napraforgó olajban is. Ebédhez szoktam bekapkodni. Nyilván ettől az ember nem fog egy hét alatt 5 kilót ledobni (fuck 😀 ), de mindenképp megtámogatja kicsit az utunkat a cél felé. 🙂

A BCAA Plus is jó cucc. Ez egy esszenciális aminosav, ami az izmaid felépíti, de jót tesz a szívnek, az ereknek, az ellenálló képességnek is. Nem mesterséges szutyok, hanem teljesen természetes és alapvető táplálék, amit kevésbé koncentrált formában étellel is beviszel, mert nélküle nem élnél. Én ezt azért használom tablettában is, mert kicsit kitolja az izomfáradást, a savasodást, jobb az edzés és könnyebb a regenerálódás. Nem átütő, de nem is az a dolga, hanem a minőségi izomtáplálás, ami szépen csendben zajlik, de annál fontosabb. 🙂

Az L Carnitine is hasonló. Ő is egy aminosav, kedvelt női táplálékkiegészítő, mert segíti a zsírégetést anélkül, hogy megdobná a pulzust és a testhőt, mint a sok agresszív zsírégető. Az nekem nem világom, és nem is mérgezném vele magam, te se dőlj be nekik! Az L-karnitin barátságos kis teremtmény. 🙂 Segít neked az edzésben, növeli az állóképességet, támogatja a regenerálódást sport után, és én pl izzadok is tőle, mint az igásló. Mondjuk és futás közben mindig úgy izzadok. 😀 Merthogy én őt futáshoz, kardióhoz használom elsősorban. Tovább bírom, és hamarabb visszarázódok utána. No meg azért jó a tudat is, hogy egy picurkát még hatékonyabb volt az aznapi mozgás a segítségével. 🙂

Kaptam még egy minta tasak Protein Porridge-et is csokis ízben. Ő egy instant proteines zabkása, amihez kb csak meleg tejet kell adni és mehet a bélbe. Na most én ezt nem igazán tudtam értelmezni, mivel egyetlen lépést vesz ki: míg ehhez csak tej (vagy víz) kell, addig az én hagyományos alap zabkásámhoz Impact Whey, finomszemű zabpehely és tej/víz kell, szóval kb ugyanott vagyunk, csak én szukralóz helyett zömmel eritrittel tudom édesíteni a cuccom. Szóval ez nekem nem lesz az életem része, de annak, aki bazi lusta, vagy bazira siet, ez maga a true love. 😀 Én maradok az enyémnél, mert cifrább a lelkem, és nem sajnálom azt a pici plusz időt, hogy összeszöszmötöljek egy igazán király zabkását kókuszosan, banánosan, almás-fahéjasan, diósan vagy mákosan. ❤ Persze abba is mindig megy egy kupa vaníliás Impact Whey, amit lassan 2 éve töretlenül imádok és használok minden egészséges süteményembe, desszertembe alapanyagként. 🙂

Na, velük élek mostanság, és ajánlom nektek is, mert soha életemben nem láttam ehhez hasonlóan zseniális ár/érték arányú termékeket a piacon, és ezt nem a tesztcsomag mondatja velem (bár meg kell hagyni, kurva jó érzés volt bepakolni a konyhámba 😀 ), hanem az ezt megelőző tartós és meggyőződéses használat. 🙂

A weboldalon és a Facebookjukon is rengeteg az akció, a kuponkód, szóval tényleg… nem tudok belekötni. 🙂 És tudjátok: kizárólag olyat ajánlok nektek mindig, amiben érdek és kötöttségek nélkül, magam véleménye és tapasztalata alapján hiszek. Ami nálam is van mindig a konyhámban. 🙂

Hát kirepült… :)

Címkék

új élet, boldogság, Budapest, Gyertek velem!, Láng Téka, MNG, művészet, Vár, városnézés

Ki, bizony! Immár két egész hete felnőttem! 😀 El sem hiszem, ízlelgetem, szokom, átölelem ezt az időszakot minden kínjával, küzdelmével és annál több boldogságával, sikerével együtt. 🙂 Jó történik, jó jön, jól vagyok.

Annyi élményem gyűlt össze ilyen picike idő alatt is, hogy nem tartom meg magamnak! Gyertek velem! 🙂

IMÁDOM BUDAPESTET. Csupa nagybetűvel, magától értetődően. Befogadott, körbevesz, kincseket szór elém, amiket talán sokan észre sem vesznek, én viszont annál inkább. Pedig alig voltam még néhány helyen, éppen csak volt időm Élni. De azért volt! Nyitott szemmel járok – szó szerint – és minden apróságot felfog a kis lélek-receptorom, mindent, ami fontos nekem. Például borzasztóan szeretek metrózni. 😀 De komolyan! Ennyi arcot, ennyi illatot (néha szagot), impulzust, hangot, tekintetet 10-20 percbe belesűríteni… nekem maga a kalandpark. 😀 Vigyorgok a gitározó legényre, hallgatom a néniket, nézem a szerelmespárokat… ja, meg megtanultam ezen a kibaszott gyors mozgólépcsőn közlekedni, amin elsőre fél percig töszörögtem a kezemet tördelve, hogy én itt biztos bazmeg a fokok közti résbe fogok belelépni, elesek és meghalok. 😀 De az ember alkalmazkodik. Frissen fejlődött párducösztöneimnek köszönhetően már nem félek az ilyen méltatlan haláltól. 😀 Ja, meg az aluljárós boltok!!! Hát szentséges úristen, mekkora királyság már a 0-24-es zöldséges, meg az olcsó édességes (na, az annyira nem…), meg a táskás meg a cipős… 😀 Hát beszarás. De ugyanígy a fürtökben lógó “olcsó boltok”, ahol a világot megkapom féláron! Hát júj!

Zenélő sörbicikli. Hát úristen. 😀 Remélem, nem sértek személyiségi jogokat, mert ha igen, akkor hajléktalan leszek a perköltségek miatt. 😀

Hétvégén fogtam magam, és elmentem várost nézni, egyedül. Végtelenül boldog nap volt: gondtalan, szabad, tökéletes! Kivéve, hogy két réteg ruhával öltöztem túl magam az első 30 fokos napra, szóval 3 perc után úgy néztem ki, mint egy ázott hajléktalan a saját levemben, de szerencsére beengedtek minden belépős helyre. 😀 Nézte is a pénztáros néni a Nemzeti Galériában, hogy “hány jegyet adhatok, mennyien vannak?”, mire mondtam, hogy egymagam gyüttem, hát eldobta a haját, hogy ez mennyire ééééédes. 😀 Mindenkivel remekül elbeszélgettem. Az egyik teremőr néni épp rám akart szólni, amikor a telefonomba jegyzeteltem a képek festőit, hogy ne fotózzak (mert kitekeri a nyakam, de ezt csak magában), én meg mondtam neki, hogy csak írok, mert annyi csoda van itt, hogy nem bírom megjegyezni fejben. Na, erre felnyitottam a kis varázslelkét, olyan jót diskuráltunk, hogy csak na! Mesélt a családjáról, a férjéről, olyan szép, szívmelengetőn…

Na de na, városnézésnél tartottam, meg néniknél, meg jó élményeknél! Találkoztam egy másik nénivel is: ő volt a cicás néni. Sétafikáltam a várromoknál, amikor egy női hang elkezdett ciccegni, mire olyan 10-15 tiritarka cica folyt ki felhőben a romok közül elé. 😀 Mint valami rajzfilmben, mint a Szaffiban az anyóka! Na hát nekem se kellett több, “júúj cicááák!!” néma sikkantással loholtam oda, és néztem, mi a lószar történik. Hát etette őket! Megkérdeztem, máskor is szokta-e, és mesélte, hogy  minden szabad pénzét rájuk költi, minden áldott nap ebéddel jön ki hozzájuk, és olyan szeretettel veszik ezért körbe, hogy az embernek kicsordul a lelke bele. Pedig mindenki mástól félnek, csak tőle nem. Bár az egyik megszagolta az ujjam. 😀 This is the beginning of a beautiful friendship… 😀

Cicás néni. ❤

Meg csomó mindent láttam is! Felmásztam a Várba, bejártam a Várnegyedet, bementem a Mátyás templomba és a Halászbástyára, utána jött a Nemzeti Galéria, aztán átsétáltam a Lánchídon (hogy az mennyire gyönyörű pár perc volt nekem!) a Duna-parti cipőkig (nincsenek rá szavaim), majd a Parlament mellett elhaladva (jó ég, de szép!) tettem még egy kört Lipóciában is, ahonnan Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni Pozsonyi úti lakásának emlékével, és egy Szép Ernő könyvvel lettem gazdagabb. Utóbbit a Láng Tékából szereztem be, ahová azóta volt szívem vágya eljutni, amióta láttam egy éve a Hazahúzó című műsorban. 🙂 Köszönet az élményért, jövök még! 🙂

Benne Szép Ernő Emberszag című remeke.

Ahol elakadtak a szavak.

Most viszont visszakanyarodok picit a Nemzeti Galériához, mert ott bizony annyi katartikus percet kaptam, hogy mikor kijöttem, végtelen fáradtságban rogytam le egy padkára emészteni az élményt… meg az almáspités QuestBaromat. 😀 Ez a hely, ez nekem maga a volt a Paradicsom. Nagyon szeretem a történelmet, a művészetet, szerelemmel. Itt otthon voltam. (És még leszek is, mert minden hónap 3. szombatján ingyenes a belépés 26 év alatt! Tessenek menni!) Végtelen büszkeséggel jártam körbe ezt az épület-monstrumot, hogy nekünk mennyi fantasztikus, zseniális festőnk élt és él! Erre nagyon büszkének kell lenni, tényleg. Tartottam tőle, hogy miután (köszönhetően a szüleimnek) a fél világot bejártam, láttam az Ermitázst, a Louvre-t, a Musée d’Orsay-t, a moszkvai Tretyakov Képtárat, mi újat adhat nekem még egy magyar galéria… hát sokat. Magasztos csöndben, nagyon sokszor párás szemmel, folydogáló könnyekkel álltam a képek előtt, órákig, fáradhatatlanul, unalom szikrája nélkül. Megszűnt a külvilág. Nagy szerencse, hogy jóformán senki nem volt rajtam kívül, zavartalanul szívhattam magamba minden ecsetvonást, minden míves rámát. Találkoztam Szinyei-Merse Majálisával, új kedvencként megismertem a Gesztenyefa művét, lelkembe tettem Benczúr Gyulát, Barabás Miklóst, Székely Bertalant, Madarász Viktort, akiknek remekeit általános iskolás történelemkönyveimből régi barátként üdvözöltem. Földöntúli érzés volt ott állni a valós, monumentális festmények előtt. Tényleg. Többüktől alig bírtam elszakadni. Munkácsynál pedig patakzott a könnyem, ő az én örök szerelmem, a Dallos Sándor-féle életrajza pedig háromszori olvasásra sem volt elég nekem. ❤

Külön kedvenceim is voltak… rég nem látott ismerősként újra beleszerettem Gyárfás Jenő Tetemrehívásába. Zseniális, atya ég! A rámán felfedeztem egy hozzá illő vers-részletet is, ami nagyon megfogott (Lefotóztam suttyomban, nem bírtam ki, hogy ne mutassam meg… hátha kedvet kaptok élőben is megnézni!) :

De ugyanígy gyökeret vert a lábam Hollósy Simon és Csók István képei előtt is, no meg Karcsay Lajos Almaszürete… hát égi tünemény volt nekem. Ja, és hát lett valódi szerelmem is, kár, hogy néhány száz évvel lekéstem: Mányoki Ádám, Rákóczi híres portréjának festője! Volt olyan kedves, és készített nekem egy önarcképet magáról. 😀 Hát nagyon fess, mondhatom.

Végül feltévedtem a harmadik emeletre is, ahol a modern, XX. századi festő- és fotóművészet lakik. Na, hát az hozott egy jó átlagot az első emelettel (a másodikon nem volt semmi, csak egy újabb aranyos néni). Vagy hisztérikus vihogást próbáltam elnyomni, hogy mi a faszom ez a művészetnek nevezett, háztömb árára becsült izé, amit én egy üveg rozé után lábbal is megfestek ugyanilyenre, vagy épp teljesen nyugtalan, komor hangulattal menekültem a beteg lelkű “művészek” tök beteg “művei” elől. Én ehhez sosem fogok felnőni, és szégyen-gyalázat, hogy A Vajk megkeresztelése mellett helyet kap Bálint Endre Fűrészelni, jaj, de rossz című műremeke. Igen bazdmeg, ez a címe, és egy tök értelmetlen hülyeség. Figyi, megmutatom, mert ezt is lekaptam:

Hát ez meg mi a ménkű?! 😀 De azért jókat röhögtem néha, mert teljesen értelmetlen kriksz-kraksz óvodásrajzokhoz adtak olyan magasztos meg összetett címeket, hogy például “Józsi és Juci találkoznak az erdő szélén tavasszal”. Meg ilyenek. Áh, gyerek vagyok én még ehhez, egyszerű lélek: se a modern művészetet, se a feketekávét nem tudom értékelni. 😀 Volt viszont egy igazán hiteles, képességeivel tisztában levő modern művész is, aki végre nevén nevezte a dolgokat: Ákom-bákom címet adott a festményének. 😀 Schéner Mihálynak empatikus tapsot nyomtam, tényleg jobbat csináltam zsírkrétával oviban. 😀

Szóval a modern rész, az nem, határozottan nem az én világom. Bár érdekes volt, először Picasso Guernicájánál értettem meg nagyjából ennek a zavaros korszaknak a művészeti miértjét: ekkoriban, a két világháború és a kísérőborzalmak hatására tényleg ilyen beteg lelkűek voltak a sokkos emberek. Tényleg ilyen furcsának érzékelték a valóságot, eltorzult a lelkük, látásmódjuk, így adták ki azt a sok rémálomszerű képet, ami a szívükben, elméjükben felgyülemlett. Szomorú ez, és igyekszem erre mindig emlékeztetni is magam, mielőtt elbohóckodnám. Aztán persze elbohóckodom, mert ugye még gyerek vagyok ehhez…

Miután kitámolyogtam az élményektől eufóriában, és bejártam a többi zugot, hazazötyögtem a Margit-hídon át villamossal. AHOL GYEREKHANGOK MONDTÁK BE A MEGÁLLÓKAT!!! Gyerekhangok! Hát nem igaz!

Szerintem rengeteget fogok még várost nézni így… Iszonyúan király volt, és ha tehetitek, menjetek, nézzetek, lássatok! Én egy könyvvel együtt is 4000 forintból kijöttem. És soha nem felejtem el, amit most elmeséltem nektek. ❤

Ne a távoli időben és térben keresd a boldogságod! Magadban. Ott, ni! 🙂

Nem olyan szörnyű, félelmetes világ ez, mint amire a sok “optimista jótanácsos” fel akart készíteni. Persze van gáz spray-m, és nem járkálok éjszaka az utcán, de ha az ember kicsit másképp áll hozzá, más élményeket is vonz be. A minap sétáltam haza munkából, és láttam egy hontalan bácsit, akihez határozott léptekkel tartott két roma idegen, akik sajnos olyannak néztek ki, akivel az ember szemkontaktust se mer felvenni. Már kezdtem aggódni, hogy kárt tesznek az öregemberben, amikor odaértek, és a férfi odanyomott a bácsi kezébe egy tele szatyrot a következő szöveggel: “Jó napot, uram! Elfogad tőlünk egy kis ételt? Most vásároltunk be, ugye nem baj, hogy csak konzervek meg ilyenek vannak benne?” A bácsi meg elrebegett egy köszönömöt, és el se hitte. Én ott megkövettem ezt a két embert, és nagyon meghatódtam. El is szégyelltem magam, hogy bármi mást feltételeztem egy fél pillanatra.  Olyan jó volt látni ezt a félperces jelenetet! Az egész napom megkoronázta. Mint pár nappal előtte a vak lány a buszon, akit kísérgettem, és elmesélte, hogy most érettségizik és nagyon fél. És bátorítottam, beszélgethettem vele. 🙂

Szeretek itt élni, szeretek Élni. Nyitott szemmel és szívvel.

Pillangó

Címkék

jövő, Magamról, motiváció, optimizmus

Két hónapja bebábozódtam. Illetve már januárban megindult a bebábozódás, csak ez egy hosszú, nehéz… és gyönyörű folyamat. Amiből rengeteget lehet tanulni. Furcsán érzem magam, nem szoktam a magánéletemről írni, és most sem lesz ez másképp, néhány állomás és lecke azonban fontos itt is. Mert motiválhat, erősíthet másokat. Mert a Betűleves én vagyok, a blog az én kis utam, minden bejegyzése egy kis kő a személyes Via Appiámon.

Télre elfáradtam. Kimerülni látszott a lelkem, elfogyott minden tartalékom (csípőtájékon persze nem 😀 ). Éreztem, hogy ha ennyire szétforgácsolom magam mentálisan, akkor nem fogok tudni többet adni, például nektek, itt. Ekkor az elmém szépen átkapcsolt, érzékelte a vészjelzést, és elkezdte tenni a dolgát annak rendje szerint. Csodálatos dolog az elme, mindig mondom. 🙂

Megváltozott a kisugárzásom a világra. Teljesen új, drasztikusan más eseményeket kezdtem bevonzani: kitakarítottam az energiavámpírokat a személyes teremből, a virtuális térben pedig elengedtem azokat, amik legyengítettek és minden jó szándékuk ellenére nem hagytak fejlődni, erősödni, nyugalmat lelni. Így engedtem el a 3500 fős csoportomat is, amely gyönyörű utat járt be, rengeteg emléket és kapcsolatot adott, de felőrölni látszott. Egy hatalmas lecke tanított meg arra, hogy nemet mondjak. A nem a világ egyik leghasznosabb szava, és pocsékul alkalmaztam eddig, amibe majdnem bele is betegedtem.

Ahogy kiadtam a vészjeleket az univerzumba, az Élet elrendezte. Nem tudtam sok lezárásnak, sok változtatásnak a mikéntjét, de megfogant bennem az elemi igény, és nagyon erősen éreztem magamban, mire vágyom, mire van szükségem. Meg kellett mentenem magam, nem volt mese. Nem mantráztam, nem követtem semmilyen motivációs könyves maszlagot, nem olvastam Coelhót, és very fucking deep idézeteket sem posztolgattam a Facebook-omra. Egyszerűen csak ösztöneimmel éltem és akartam. A legtisztább és legerősebb módja a saját életem kormányzásának. A tengert, a viharokat nem én választom, de van egy biztos kis hajóm remek kormánnyal: az elmém.

Elkormányoztam hát magam egy új fejezet kapujába, ahol most toporgok épp. 🙂 Letéve minden láncot, minden olyan terhet, amit bár magam generáltam és engedtem, mégis elvégeztük a dolgunkat egymással, és nem akartam többé láncnak érezni. A nyert kincseket pedig természetesen viszem tovább magammal. Most az van, hogy dobozok és csomagok közt bukdácsolva pakolászok, hogy néhány nap múlva elkezdhessem az életem Budapesten, szívemben a világ összes optimizmusával, tettvágyával és hitével. Nagyon akartam, a módját nem tudtam, de azt nem is mindig az én dolgom volt kitalálni: egyszerűen tettem és döntöttem legjobb tudásom szerint, és pulzáltam az égbe, mit szeretnék. Az ég meg szépen ledobálta nekem a kis pakkokat. Csak annyi volt a dolgom, hogy észrevegyem, értsem és használjam őket.

Nagyon nehéz út volt, minden szépségével együtt. Sokat sérültem, majdnem annyit sírtam, egy időre feladtam a sportot is (bizony), de ami a lényeg: rengeteget tanultam belőle és sokkal felkészültebb lettem arra, ami rám vár. Itt hagyom a kicsi városom, a legjobb családot, ahová leszülethettem, és útra kelek, megyek repülni. 🙂 Néhány csalódás és döccenő (bár mind-mind szükséges volt!) közepette gyakorlatilag összeakartam magamnak mindent, amivel a felnőtt életem elkezdését megálmodtam: új otthont, “vérség nélküli családot”, és egy olyan munkát, ami még én is csak suttogva pislogtam el az ég felé, hogy talán, hátha, esetleg… Tátott szájjal álmélkodtam, ahogy sorra alakultak, történtek az események aszerint, ahogy hittem és bíztam. Soha nem is fordult meg a fejemben kudarc, negatívum. Hogy ez túl szép, vagy hogy nem érdemlem meg, vagy nem vagyok rá méltó. Sokan itt rontják el: hogy elkezdik helyesen a zsigeri akarást, majd meginognak, és az elme könyörtelenül eltaszítja magától a lehetőségeket ugyanúgy, ahogy be is vonzza őket.

Nehéz itt hagyni a fészket…

De én itt vagyok, és nem inog bennem semmi, mert mindent, de mindent megtettem azért, hogy megérdemeljem és elég jó legyek az ajándékhoz. Akkor is, ha az ajándékom olykor kihívásokban, feladatokban, küzdelmekben fog eljönni nekem. Nem azt érzem, hogy ez túl jó számomra, hanem azt, hogy utolsó csepp verejtékemmel is azon leszek, hogy megszolgáljam, kiérdemeljem mindezt. Olyan motivációt és löketet ad nekem ez az egész, hogy semmire nem vágyom jobban, mint hogy akik bizalmat szavaztak nekem akár munkában, akár magánéletben, azok pár hónap múlva azt érezzék: Bazdmeg, de örülök, hogy ő van mellettem!

Hálás vagyok, nagyon-nagyon hálás mindenért, ami rám most vár, és amit eddig is kaptam. Annyira sok energiám tápláltam bele ebbe a kis “sárga köves útba”, hogy a Betűlevesem is elcsendesedett egy időre. Nagyon sokaktól láttam vagy megkaptam szóban, amitől a világ fiataljai rettegnek: hogy úgyse lesz állás, nem lesz fáklyás menet, nehogy elképzeljem már, hogy én 1 hónap alatt munkát – szuper munkát pláne – találok, készüljek fel a hosszú és keserves keresgélésre, nincs albérlet, mindenkinek protekció kell… Ó, persze. Ez is egy út. 🙂 De ez a pesszimista jótanácsokkal telepakolt 1-2 hónap kellett ahhoz, hogy a jövőben egy még sokkal érdekesebb, tartalmasabb, erőteljesebb ember írja nektek a sorokat rendületlenül. 🙂 Hogy biztos legyek benne: csak a saját gondolataim mérvadók.

Végezetül, hogy miért is pötyögtem be mindezt nektek? Mert hát az égvilágon mindenki felnő, mindenki elköltözik otthonról, mindenki kapja a pofonokat és esélyeket egyaránt… semmi extra az én kis utam. Egyetlen ajándéka van, amit viszont én adhatok ebből nektek, mégpedig a hozzáállásom, a gondolkodásmódom. Soha-soha-soha ne kételkedjetek magatokban, az Élet vezet minket, és kizárólag rajtunk múlik, mit kezdünk a saját kis pakkjainkkal. Bízva éljetek, és húzzátok ki magatokat, mert mindent megérdemlünk, okkal kapunk. Az élet egy bazi nagy tankönyv, és a témazáró dolgozat az, hogy milyen nyomot, milyen értékeket, milyen emlékeket hagyunk itt. Hogy kit mire tanítunk a példánkkal. Én ennél is bízom: bízom abban, hogy sikerül átadnom ezt az életbe vetett feltétlen hitemet. Ez nem vallás, nincs egyháza… ez annál sokkal tisztább, egyszerűbb, és mindannyiótokban ott van. 🙂 Ha mindenáron hinni kell valamiben, hát magatokban és az életben higgyetek!

Remélem, nemsokára már Pestről írhatok. Vár a nagyvilág, már elég erősek a szárnyaim. ❤

Tortilla, de okosan!

Címkék

búzamentes, egyszerű recept, gluténmentes, lepény, tojás, tortilla, zab

Imádom a tortillát. Meg a mexikói konyhát úgy, ahogy van… ha Mexikóban vagy a nyugati parton laknék, biztos valami toszontos dagadt disznó lennék. 😀 Ülnék egy sámlin, és egész nap guacamolét tunkolnék nachossal. ❤ A tortilla sajnos eredetileg búza- és/vagy kukoricaliszttel készül én viszont egyiket sem eszem. Ráadásul az itthon kapható kész tortillák olyan visszataszító összetevőlistával rendelkeznek, hogy egye a tököm a pálmazsíros finomlisztes E-betűs szutykokat.

A minap viszont rettenetesen megkívántam a tortillát, és hát mit volt mit tenni, ki kellett találni egy clean, gluténmentes verziót. Nekem a zabos dolgok gluténmentesek. Ezzel vannak, akik vitatkoznak, mert a zabtermékek általában olyan csomagolóüzemben készülnek, ahol búzát és egyebeket is csomagolnak, így megvan a kockázata, hogy a zab szennyeződhet gluténnel ennek során. Én ezzel úgy vagyok, hogy annyira minimális a glutén-érintkezés (ha egyáltalán megtörténik, mert általában nem), hogy legfeljebb súlyos intolerancia vagy komolyabb egészségügyi okok mellett válik fontossá. Egyébként földi halandóknak, még pajzsmirigy-diéta alatt is fogyasztható a zab mint gluténmentes gabona. Nem kell úgy ráfeszülni. 🙂 Ha mindenképpen ragaszkodunk a nulla kockázathoz és hivatalos garanciához, reformboltokban lehet kapni igazoltan tiszta zabtermékeket, melyek 100% gluténmentesek.

Szóval visszatérve a saját eszemhez, kitaláltam a tutit. 😀 Teljesen tortilla-élmény, tök egyszerű és gyors elkészíteni, és mindössze két hozzávalóból megvan, ha a sót és két csepp kókuszolajat nem nézzük. Bazi laktató és végtelenféleképp variálható. Nekem kedvencem a sima sonkás-sajtos, amiben úgy összeolvad a sajt és úristen… ❤

Zabtortilla

Hozzávalók:

• 2 evőkanál zabpehelyliszt
• 2 tojás
• csipet só
• 1 mokkáskanál kókuszolaj
• 0,5 dl víz

A kókuszolaj kivételével keverjük el kézi habverővel a hozzávalókat csomómentes, sűrű palacsintatésztává. Ebből pont egy darab nagy tortillánk lesz. Öntsük a tésztát egy forró, kiolajozott palacsintasütőbe, és közepes lángon süssük addig, míg a teteje is kezd megszilárdulni.

Ekkor szórjuk meg egyik felét a kiválasztott cuccokkal (hús, sajt, zöldségek, valamilyen szósz…), és lapáttal fordítsuk rá a másik felét, egy félkört kapva. Süssük 1-2 percig, majd egy fogócsipesszel és egy hirtelen mozdulattal fordítsuk át újabb 1-2 percre még.

Tálaljuk frissen, de kihűlve, kettévágva és fóliába csomagolva tökéletes lesz ebédre is. ❤

Klasszik sütik, régi emlékek, ahogy én szeretem :)

Címkék

alakbarát, alma, édesség, bögrés süti, cukormentes, egyszerű recept, fahéj, gyors recept, lepény, mazsola, oldschool, süti, túró

Itt vagyok, ragyogok! 🙂 Kicsit elbújtam az utóbbi hetekben, de mindenkit kiengesztelek két olyan recepttel, hogy rögtön meg lesz minden bocsátva. 😀 Kísérletezgettem kicsit, sehogy nem voltam megelégedve az eddigi almás sütijeimmel, pedig finomak. De mégsem hozták azt a nosztalgikus alapízt és állagot, amit a jó kis margarinos bögrés kevert sütik adtak gyerekkorunkban, persze porcukorral meghintve, hogy legyen mit letüdőzni és az anyóséknál vagy szomszéd néninél kínosan közepesen elfojtva fuldokolni. 😀 Na de na. Most sikerült a küldetés, megszületett az oldschool almás bögrés! Igaz, nem bögrében, mert basztam bögrézni, helyette evőkanalaztam meg kiskanalaztam.

A másik meg a túrós lepény!! Ebből is van már a blogon, kétféle túrós süti is, de egyik kicsit habosabb, légiesebb fajta, másik meg finom, de nekem mégis volt egy konkrét elképzelésem, aminek nem felelt meg. Tudjátok, az az olyan túrós lepény, ami általában grízzel és liszttel vegyesen készült, és lapos volt, és ronda is, de képtelenség volt abbahagyni. ❤ Általában ezt is vendégségeknél fedezhettem fel, hogy még véletlen se tudjak annyit zabálni belőle, amennyi jól esne, mert ugye 2+n kocka már ciki, és mekkora tepedt disznóállat vagy már, ha hármat eszel. Vagy hatot. A kettő kocka meg pont arra volt elég, hogy irtózatosan megkívánd. A köcsög nénik ráadásul mértani pontossággal vágták icipicire. Áh, nincs igazság, az élet kemény harc…

EDDIG! Mert ehun van ni, a két tutiság, innentől lehet orrba-szájba enni, én a túróst zsinórban ötször sütöttem meg 1-2 hét alatt, az almást meg szerintem ugyanígy fogom, mert ma alkottam meg. 🙂 Egyikben sincs cukor, és búza. 🙂

Oldschool reszelt almás süti

Hozzávalók:

• 2 közepes, savanykás alma (hámozva, nagylyukún reszelve)
• 1 púpos tk. fahéj
• 4 púpos ek. eritrit
• 9 ek. zabpehelyliszt
• 2 csapott ek. vaníliás protein (ehelyett is mehet zabpehelyliszt, ha nincs otthon)
• 3 tojás
• 5 ek. kókuszzsír (híg)
• 1 mokkáskanál szódabikarbóna
• 4 ek. görögjoghurt vagy tejföl
• 4 ek. mazsola
• 1 nagy marék tört dió a tetejére

Nagyon figyelj, mert bonyolult lesz: a dió kivételével minden keverj össze egy tálban, és kiolajozott kisebb közepes tepsibe vagy kenyér/muffinformába öntsd a masszát. 😀 A tetejét szórd meg a dióval, és 170 fokon süsd tűpróbáig!

Ez tepsiben és kenyérformában kb. 45 perc lesz, de a kicsi muffinok megsülnek 20-25 perc alatt. Pihe-puha, szaftos, dobozban napokig elálló sütit kapunk, nagyjából 15 perc melóval, mindenféle egzotikus és beszerezhetetlen alapanyag nélkül.

Oldschool mazsolás-túrós lepény

Hozzávalók:

• 2,5 doboz sovány túró
• 1,5 mérőkanál vaníliás protein
• 17 dkg eritrit
• 17 dkg zabpehelyliszt
• 4 tojás
• 4-5 ek. tejföl
• 1 citrom reszelt héja
• 1 nagy marék mazsola

A hozzávalókat itt is virtuózokat megszégyenítő módon összekevered villával, és kikent, közepes tepsibe öntöd. 🙂 160-170 fokon aranyszínűre süsd, ez kb. 40 perc.

Tessék tenni az egészségedért! Ismét rendelkezésedre áll két olyan sütemény, amely bárkit megtévesztene, hogy cukorral és finomliszttel készült. 🙂 Két olyan édesség, ami nem lemondás és kompromisszum, hanem élvezet és tökéletesség! Akár saját majszolásra, akár hogy a gyerek ne egyen szart a sulibüfében (mert azért csórónak ne nyers répát csomagoljunk már, mert attól nem csodálom hogy a büféig menekül), vagy bárkinek, akit szeretsz. 🙂 Illeszthető fogyókúrába, és a legelfoglaltabb csajoknak is belefér elkészíteni.

Évkezdő receptek, hogy ne döcögjön a diéta!

Címkék

alakbarát, édesség, Bounty, csoki, cukormentes, desszert, gluténmentes, húsmentes, karfiol, kókusz, konjac liszt, mascarpone, protein, sajt, süti, Szafi, tócsni, tejföl, tojás, torta, zöldség

Hoztam megint két adu ászt! 🙂 A sós nálunk hetek óta dübörög, mindenki meg van érte veszve, a finomlisztes tócsnik és lángosok meg mehetnek a francba. Kiütéssel győz a karfiol tócsnim, ami korábban már volt a blogon, de míg az első serpenyőben sült, és a kicsi zsíron is csapkodott össze-vissza, ez nem. Ez sütőben sül, szépen, csöndben, alattomban, a legnagyobb tisztasággal. 🙂 És még finomabb is! Zseniális kis minilángoskák kerülnek ki a kezeim közül minden alkalommal. A kezdő sztorija úgy volt, hogy megcsináltam próbaképp magamnak egy adagot, csak úgy improvizálva, míg Apumnak ki volt szépen készítve a megterített vacsorája. Na és akkor Apu jött, sündörgött, nézte, hogy mit eszek épp, és aztán határozott léptekkel visszapakolta a hűtőbe a saját vacsoráját, és megkérdezte: jut nekem is, ugye? Hát jutott. És azóta vagy ötször jutott mindenkinek, vendégeknek meg családnak is. Imádjuk. Minden nap tudnám enni. ❤

A másik meg a ‘zédesség. Mert anélkül senki nem megy sehová. 😀 Drága Burján Szafitól származik az eredeti ötlet, amivel szemeztem egy ideje, szépen el volt téve könyvjelzőbe. Egy hete pedig eljött a nagy nap, nekiveselkedtem. De volt itthon pár olyan plusz alapanyag, ami nekem a szívem csücske, és illett is az alapreceptbe, így fogtam őket, és mindent beledobáltam a krémbe. Csodálatos sütemény született, amit meg kell kóstolnotok. 🙂

Van néhány egzotikusnak tűnő hozzávalója, de ez senkit ne riasszon el. A konjac liszt, a kókuszliszt, “megazilyenek” nagyon jó dolgok. Árban sem vészesek, ha megnézem, hogy egy tasak konjac liszt elég nagyjából 6-8 tepsi süteményhez vagy lábasnyi krémhez. Bődületesen kiadós, nekem már-már varázslat az egész, de borzasztóan tetszik, jó vele dolgozni, és nagyon beleillik a fogyókúrába is. Úgy megszívja magát nedvességgel, mint a pelenka. 😀 Ezért kb. egy kiskanálnyiból készen van 2-3 adag pudingod. Szóval mondom, érdemes ilyenekre beruházni, kipróbálni, mert bőven megtérül az áruk. Na, de nem pofázok annyit, főzzünk! 🙂

Karfiol tócsni sütőben sütve

Hozzávalók:

• 1 közepes fej karfiol
• Kb. 8 púpos ek. zabpehelyliszt
• 1 mokkáskanál só
• 1 fej vöröshagyma
• 3-4 tojás (mérettől függően)
• 1 ek. kókuszzsír
• 1 jó marék reszelt trappista sajt

A karfiolt mossuk meg, szedjük rózsáira, és daráljuk le úgy, ahogy van. Érdemesebb egyébként kicsit régebbi karfiolt használni, mert az nem annyira vizes, mint a tök friss. Én erre akkor jöttem rá, mikor másodjára a hűtőben álló egy hetes karfiolt dolgoztam fel. Ja, és a karfiol nyersen, daráláskor ROHADT BÜDÖS. De mint a szomszéd alkesz Józsi bácsi lába. Borzalom. De ne ijedezzél, nem romlott az, és nem is fog érződni. 😀

Ha ledaráltad, akkor vágd apróra a hagymát, és minden hozzávalót alaposan dolgozz össze egy lágy masszává egy nagy tálban. Ennek nem szabad folynia, de ne is legyen porlós. A liszt és a tojások irányadóak, ez lehet kicsit több vagy kevesebb is, majd érzed. A masszát egyébként kiválóan el lehet készíteni napokkal előtte, lezárt dobozban semmi baja nem lesz, és ha nagyobb adagot keversz be, mindig tudsz frisset sütni.

Ha megvan a masszánk, sütőpapírozz ki két nagy gáztepsit, és szaggass kanállal kis tallérokat egymás mellé. Nem dagad meg, nem kell szellősen. 🙂 Ebből az adagból nekem pont két tepsi jön ki, ami 3-4 főre elég. Süsd őket 180-200 fokon pirulásig (kb. 20-30 perc). Én szép aranybarnán szeretem, ha picikét ropogós a külseje. ❤ Tálald frissen, rengeteg reszelt sajttal és fokhagymás-sós tejföllel az igazi! De ez is tipikus végtelenül variálható kaja: keverhetsz a masszába bacont, sonkát, kolbászt, fűszerezheted, a tetejére is süthetsz sajtot… ahogy szeretnéd. De függőséget okoz! Önmagában, vagy egy sűrű krémleves után a tökéletes főétel.

Bounty torta

Hozzávalók a kakaós piskótához:

• 100 gramm kókuszliszt
• 2 ek. kakaó
• 2 ek. kókuszzsír
• 9 ek. eritrit
• 4 csapott kiskanál konjac liszt
• csipet vanília őrlemény
• 1/2 tk. szódabikarbóna
• 5 dl tej vagy híg kókusztej
• 1 tk. kókusz aroma

Ezt a sokmindent szépen tedd bele egy tálba, és botmixerrel dolgozd el jó kis masszává! Eredetileg turmixgépben kell, de nekem sajnos nem fért bele a bödönjébe, és beszoptam. 😀 Ha kész a massza, öntsd egy kiolajozott kisebb tepsibe (kb. 15×25 cm), és 200 fokon süsd 15-20 percig. Itt jegyzem meg, hogy a konjac liszt remek tojáspótló is az ilyen piskótákba, ha valaki allergiás.

Hozzávalók a krémhez és a csokitetőhöz:

• 120 gramm kókuszreszelék
• kb. 1,5 dl kókusztej vagy tej
• 2 ek. kókuszzsír
• kb. 4 ek. porrá őrölt eritrit
• 2,5 tk. konjac liszt
• 250 gramm mascarpone (Lidl Lovilio a legjobb)
• 250 gramm sovány túró
• 1 mérőkanál (28 g) vaníliás protein (nálam Myprotein Impact Whey)
• 3-4 ek. tejföl (ha kell lazítani)
• 2 tk. kókusz aroma
• 1 tábla étcsoki
• 6-8 cl tejszín vagy sűrűbb kókusztej

Na kérem, itt is mindent összedobálunk, kivéve a csokit és a tejszínt, és botmixerrel eldolgozuk az egészet, hogy sűrű, krémes masszát kapjunk. Ha kész a piskóta és ki is hűlt, akkor kenjük rá a krémet egyenletesen.

A csokit olvasszuk össze mikróban a tejszínnel, hogy krémes bevonót kapjunk, és fedjük be vele a sütinket. Tegyük hűtőbe 1-2 órára, és utána szabad rablás. 😀 Gyönyörűen szeletelhető, nem ragadt le, nem folyik. Maga a látványa is káprázatos, hát még az egész élmény: egy puha, krémes, tökéletes vastagkrémes Bounty-bomba. Nekem az egyik kedvenc csokim, úgyhogy magától értetődően rosszullétig ettem magam ebből is. 😀 Kedves egészségemre. 😀 Egy ilyen sütiből nekem szigorú diéta közben is nyugodt lélekkel lemegy 2-3 kocka naponta: uzsira vagy ebéd után a legszebb befejezés. ❤ Isteni, rostdús, szénhidrátszegény, fehérjével és jó zsírokkal teli. Hűtőben, lezárt dobozban pedig 3-4 napig biztos eláll.

A hozzávalók beszerzési helyét megtalálod a hozzájuk kapcsolt linkeken, nagyon jó áron, megbízható és szuper webshopról.

Reggelizz, mint egy király!

Címkék

étkezés, étrend, ötletek, diéta, egészség, motiváció, reggeli

…a mondás mennyiségi vonatkozása viszont egy kapitális faszság. Nem kell telezabálnod magad ájulásig, ez a tézis rég megdőlt, viszont a “mit?” kérdés már annál fontosabb. Ma ezt a témát fogom kivesézni ötletekkel, miértekkel, tanácsokkal. Mert azt látom, hogy a reggeli hiába az egyik legfontosabb étkezés (kivéve ha harcosok étrendjén vagy más időszakos böjtön élsz), még a tudatosabbak, diétázók nagy része is képes elsunnyogni, lecsalni egy kis plusz alvás kedvéért, vagy mert épp semmi ötlete, mit kéne enni. Ezt a bejegyzést egyébként vasárnap már megírtam, de Fannika valamit varázslatosan elkúrt, és egy pöccintéssel törölte ki az egészet a picsába, hogy aztán heveny dührohamot kapjon, és a viszontagságok után erős lélekkel felálljon a padlóról, ahová küldte magát. 😀 Most sikerül újból leülnöm nyugalomban, ihlettel, és elszántsággal, hogy megírjam még egyszer, ájm szorri.

Szóval reggeli. Hányszor hallom még családon belül is, de az olvasóimtól és ismerőseimtől pláne, hogy “nincs időm reggel szöszölni ezzel, unalmas ugyanazt enni, elég a presszókávé, nem vagyok éhes, majd eszek egy almát útközben, inkább alszom tíz percet még, kibírom én délig…” és egyéb, anyai pofonért kiáltó bullhsitet. Igenis legyen rá időd, mert a hiedelmekkel ellentétben most meglátod, hogy ezer módja van változatosan, egészségesen és nagyon finomakat enni minimális idő-befektetéssel, vagy akár előre elkészítve. Ez nem kifogás!

Ha kihagyod a reggelit, akkor jól beleszarsz az éhséget, fogyást, energiaszintet, nyugalmat, izomépülést, anyagcserét szabályozó hormonjaid működésébe. Esélyt sem adsz nekik, hogy helyesen működjenek. Ettől ingerült, fáradt, beteges és/vagy közepesen dagadt leszel. Ez pedig nem célod, ugye? Úgyhogy olvasd végig ezt itt, és gondold újra a reggeleidet, hogy jobb legyen a napod és a tested is. 🙂

Mindenek előtt kitérnék egy oly kedvelt és oly hibás reggeli-alapra: a gyümölcsre. NE! Légyszi… Gyümölcsöt mindenképpen napközben érdemes enni, mert a szervezet még képes feldolgozni az energiát, és kap további ételt is. Ha önmagában gyümölccsel kezdjük vagy zárjuk a napot, az hiba. A kezdés a korai órákban fokozottan érzékeny szervezet inzulin/cukorháztartását megdobálja, és ez a jelenség segíti egy későbbi remek inzulinrezisztencia kialakulását, ami a cukorbetegség előszobája, és számtalan betegség és baj okozója. Szóval ez így szar. Elavult testkontrollos dogma a ’80-as ’90-es évekből. Ha már mindenképpen gyümölcsöt akarsz enni ilyenkor, edd mással együtt! Nem, ne a haverod hívd át, hanem a gyümölcsöt társítsd más étellel. 😀 Reggelire például sokkal szimpatikusabb egy banánt vagy almát belenyomkodni a zabkásába vagy fehérjeturmixba: a fehérje kiegészíti, a rostok pedig lassítják a cukor felszívódását. És nem rohad a beledbe, nyugi. Akkor rohad a beledbe, ha alapjaiban el van rontva az étrended csomó szutyokkal, rendszertelenséggel és nagy zabálásokkal, és ha emiatt rossz a bélflórád, vagy a gyomrod savszintje. De ez tudatos, rendszeres étkezés mellett nem áll fenn.
A lényeg: a gyümölcsöt napközben edd, lehetőleg a nap elején, rostokkal társítva, vagy köztes étkezésként (tízórai, uzsi), magában. De semmiképp ne banánnal indítsd a napod, amit a kocsiban kapkodva betolsz.

És most jöjjenek a jó választások, mert már tudod hogy mit ne.

Hát a tojás az alfa és omega, imádom, és ezerféle formában finom. ❤ Rántotta, főtt tojás, tükörtojás… a főtt tojást el is szoktam készíteni 6-8 db-ot előre, és a hűtőből csak kikapom, megeszem, és szaladok dolgomra. Ez nem csak reggelire, hanem a nap bármely szakaszában minőségi mentőöv lehet. A koleszterintől ne félj. A tojás az egyik legtökéletesebb táplálék. A koleszterinnek is van rossz (LDL) és jó (HDL) fajtája, alapvetően viszont az egészséges szervezet maga is termeli, mert segít rugalmasan tartani az érfalakat. Ha nem viszel be elég zsírt hozzá, akkor megtermeled magad, ez így megy.

…az édes krémek. ❤ Nem lehet megunni őket! Főzéssel vagy anélkül, a variálás végtelen a zabkásától a jó minőségű joghurtokon (Cserpes, Spar NaturPur, Pilos Görögjoghurt) keresztül az avokádós csokikrémig. Vagy a túrókrémekig. Bár én azt inkább este eszem, de nem baj. Én most a görögjoghurtra vagyok rácuppanva: eszem vaníliás proteinnel, kókusszal, zabpehellyel, mézzel, gyümölccsel, mazsolával, dióval, fahéjjal… Szuper! Ezeket pedig be is zárhatod pohárkákba, és magaddal is viheted későbbre. Még a zabkását is 5 perc megcsinálni, ne legyél lusta szar!

Kekszek. Az egyik legpraktikusabb, utazóbarát megoldás. Előre megsütsz két tepsivel, és megvan a reggelid egész hétre. Megsütni is 10 perc meló, nagyon egyszerű, és mosogatni sem kell órákig. Van kókuszos, diós, répás, proteines… Vagy amihez kedved szottyan! Nem kell hűteni, nem csöpög, elmajszolhatod bárhol. Látod, milyen klassz? 🙂

Lö süti. Bármilyen, bár elsősorban a gyümölcskenyerek, püspökkenyerek, amik jól adagolhatók, és elállnak hűtés nélkül is, ha előre megsütöd. Itt van például a csokis és mákos paleo süti, a proteines mákos pite, a répatorta, vagy a banánkenyér. Én imádom őket egytől egyig, megcsinálok egy adaggal, és napokig elvagyok velük.

De mondhatom a palacsintákat is. Van itt, kérem banánpalacsinta, zabpalacsinta, proteinpalacsinta, reszelt almás palacsinta… Csak győzzél választani! Ez ráérősebb reggelre való, de nem kell többet beleképzelni, mint maximum 20 perc munka. Én készítettem már zserbós palacsintatortát is (jobb alsó), cukormentes lekvárral, darált dióval, avokádós csokikrémmel. Hát mennyei volt! Hűtőben eláll 2 napig.

A sósságok is itt vannak! Reform bucik és kiflik minden mennyiségben! Napokra előre bedobozolva, istenien, ropogós kéreggel, puhán foszlós belsővel. Nekem a cukkinibagett és a magvas buci a kedvencem. Hozzájuk társulnak a zablepények (itt és itt), amiket szintén ehetsz szendvicsként, tojáshoz, kolbásszal, bármivel. Vagy minilángosnak, úristen… ❤ Ne a boltban vedd meg a szendó alapját, mert akkor szemétre költesz! És mielőtt elsápadnál, végeredményben nem drágább ez a házi verzió, mintha a 100-300 Ft-os fos zsömlét vagy croissant vennéd.

Summa summarum: a lehetőségek száma végtelen. Csak rajtad múlik a saját egészséged, és ne fogd az időhiányra, ha valóban célt akarsz érni! Ez a cél lehet egy karcsúbb test, egy jobb anyagcsere, vagy egy egészségesebb élet… kezdd jól! Kezdd minőségi reggelivel, minden áldott nap! Ne köss kompromisszumot, hanem találd meg a módját annak, hogy jobban élj!

Újévi szépülős kincsesláda

Címkék

ápoltság, újév, kence, kozmetikum, krém, motiváció, nőiség, olaj, termékteszt

Nekem a január fontos. Én ilyenkor átadom magam a tiszta lap motivációjának, és elkezdek munkálkodni a saját megújulásomon, hogy mire jön a tavasz és a nyár, tündököljek. Ez lehet diéta, sport, de ugyanígy az ápoltság is. Sokan hülyeségnek tartják a januárnak ezt az erejét, de én szeretem. Olyan szép, természetes, régi bölcsességgel átszőtt folyamat ez: az ünnepek, a töltődés és a raktározás végeztével az ember új fejezetet nyit, és átadja magát a fejlődésnek, változásnak. Ezt én nőiségemben is kihasználom. Imádok szépítkezni, és nem csak a sminkről vagy az anyagi előnyökről szól, hanem inkább az ápoltságról és a sugárzó egészségről.

Erre jöhet majd a smink, de a bőröm, a testem, a hajam, mindenem legyen rendben. Kapjon új erőt, viruljon ki! Ettől is csodálatos dolog nőnek lenni. 🙂 Ahogy egy régi okos mondta, nincs csúnya nő, csak lusta. Hát mi nem leszünk lusták! Ennek apropóján pedig hoztam is egy csokornyi szépítkezős cuccot, amiket az utóbbi időben kipróbáltam, és amikkel nagyon meg vagyok elégedve mind minőségben, mind árban.

Ő egy vízpótló szérum. Mindenkinek, akinek húzódik, vízhiányos, száraz a bőre. Arcra, szemkörnyékre, nyakra, dekoltázsra. Elsősorban ez majd nyáron lesz szuper a kánikulában, mert most talán zsírosabb krémeket igénylünk, de edzés előtt/után, vagy csak ha épp ennyi lenne elég, zseniális kis termék. DM-ben kapható, párszázas tétel.

Bár nekem személyes kedvencem a Lavera kék színű fogkrémje, ez is nagyon jó. Erős habzású, enyhe mentolos ízű, természetes fogkrém, és a legbarátibb ár, amit valaha láttam ebben a kategóriában: 700 Ft alatt van. Én a Biobolt E-táron rendeltem.

Határozottan tetszenek. A Niveára haragszom, mert állatokon tesztel, és nem natúr, bár el kell ismernem, szenzációsan finomak a testápolói, és a világ legjobb krémillata a kék Nivea. 😀 De most kijött ez az új, 95%-ban natúr testápoló, amire felcsillant a szemem, és kipróbáltam. Van normál és száraz bőrre való is: finom illat, jó textúra, pihe-puha bőr. A kakaóvajasat meg nemrégen szúrtam ki, megszagoltam, és elkurvultam, mert ez nem natúr. De oooolyan finooooooooooooom!!! ❤

Imádom a Baleát!!! sosem csalódtam a termékeiben. Most sem. 🙂 Filléres, állatkísérletmentes maszkok mindenféle bőrre és problémára. Hetente  felteszek egyet, hol ilyet, hol olyat szükség szerint, és nagyon szeretem őket. Kétadagosak, 200-300 Ft közt van mind. A kávés bőrradírozás után egy ilyen maszk, és új ember leszek, irreálisan sima és puha arccal. 😀 A lehúzhatósnál (narancssárga) meg mindig azt játszom, hogy egy darabban kell lehúzni. 😀 Óvoda…

Én imádok szoláriumozni. Mértékkel, és minőségi helyen, de fantasztikus dolognak tartom. Eddig nem szerettem és nem is használtam hozzá krémeket, mert egyrészt lusta dög voltam, másrészt rám ne kenjenek semmiféle kemikáliát ehhez. Aztán jött ő. ❤ A Dr. Kelen kihozott párféle szolikrémet, amik mentesek a legtöbb szutyoktól, és én ebbe szerettem bele. Sokkal jobban barnulok, mégsem mérgez, hipoallergén és nem is drága annyira. 1500-1700 Ft egy ilyen tubus.

Ez meg egy filléres mattító púder. Alapkellék minden nőnek! Véletlen akadtam rá a Rossmannban, az eddig használt L’Oréal púdert akartam lecserélni, mert az irtó drága. Jó, az se vészes ahhoz képest, hogy milyen sokáig tart, de ha van olcsóbb és jó opció, akkor miért ne? És van, 2000 Ft alatt. 😀 Höhöhö.

25 éves lettem decemberben. Még mindig gumibőröm van, mert nagyon vigyázok rá, de ez nem tolódhat az idők végezetéig. Elkezdtem a célzottabb megelőzést. Nem szeretnék még szemránckrémet használni, az azért paranoia lenne. 🙂 Az avokádóolajból viszont minden este felkerül a szemem köré 1-1 csepp. Hogy szép maradjak, gumifejű. 🙂 Nem allergizál, nem csíp, nem büdös. Helyette táplál, feltölt, zsíroz, ápol. Ott, úgy és annyira, ahogy nekem most kell. 🙂 Minden szutyok, adalék és kemikália nélkül. Bármelyik nagyobb bioboltban vagy reformboltban, patikában beszerezhető.

Tessenek szépülni, és élvezni a női létet annak minden ilyen feladatával! 🙂 Szépnek lenni nagyon jó, és bárki tehet ezért. Azt pedig nem hiszem el, hogy a külső nem számít, hát nem a lószart! De. Ehhez viszont nem kell gigászi munkára, hatalmas összegekre gondolni. Pár apró praktika és jó szokás, a test meghálálja. Jobb így kilépni az utcára, jobb tükörbe nézni, jobb érzés lenni.

Évzáró ünnep

Címkék

élmény, írás, összegzés, Betűleves egészségcsoport, blog, edzés, emlék, hála, sport

Ma még lementem a terembe egy utolsót edzeni idén. Ezzel akartam zárni 2014-et, sportos nappal. Ahogy éltem idén. 🙂 Nem gondoltam, hogy sokan lesznek, elvégre mi a francnak jönne le bárki is buli előtt elfáradni, mikor úgyis január 1 a bűvös dátum, amikor mindenki elkezdi vagy újrakezdi az edzést… Aztán amikor Apuval (mert hát ő a legnagyobb motivátorom) együtt beléptünk a terem ajtaján, én olyan boldog voltam! Rengetegen eljöttek! Sok-sok ismerős, edzőpajtás, mosolygós sportember egy rakáson, pezsgővel a kézben, szerpentinnel körbetekerve. És a barátaim is, természetesen.

Akkor nekem olyan fantasztikus érzések és gondolatok születtek a fejemben, lelkemben, hogy elindított bennem az élmény egy kis hálaimát és örömittas összegzést az évemért. Azért az évért, aminek szinte minden élményét az edzésnek, a sportszeretetnek, az egészséges életmódomnak, és az ebből fakadó szemléletemnek köszönhetek, melyek pedig zömmel ebből a Dózsa utcai szentélyből erednek. A testem, az erőm, az eddigi tudásom, a motivációm, a barátaim… ez az én fészkem.

Mikor beléptem, hazaértem megint, látva ezt a sok embert, akik pontosan ugyanúgy jöttek ma el, mint én: letenni a mai penzumot, látni egymást, adni egy puszit vagy ölelést az újévre, és méltóképp zárni az óévet. Életem egyik legjobb edzését hoztam össze, közben néztem a társakat, akikkel minden alkalommal egymás mellett küzdünk, néztem Zoran mestert, aki idén átadta nekem az egyik legértékesebb kincset: a biztonságos és minőségi mozgást a vasak közt. Néztem az én drága barátnőimet, akik nélkül nem mosolyognék így, miközben e sorokat pötyögöm… nélkülük nem lehetnék ez, ami most vagyok. Egy boldog ember. Néztem Aput, akivel évek után újra együtt edzhetek és ami nekem az egyik legszebb apa-lánya program, mert nagyon büszke vagyok rá.

És néztem magamat a tükörben, mert soha ilyen elégedett és büszke nem voltam még. Életem legjobb formáját hoztam idén, és erre fogok építkezni jövőre. Bebizonyítottam, hogy nem kell elhízni karácsony táján, nem kell grammozni és görcsölni az érdemi eredményekhez, és minden frusztrációt ki lehet dobni a kukába, mert nem az aszkétizmus a jó test felé vezető út. A szép testhez kemény munka, kitartás, és tanulás kell. De ez mind jó dolog, soha nem tekintettem rá átokként vagy nyomásként. Nekem ezt boldogság és megtiszteltetés végigvinni, magamért.

Ezt a tudást és szemléletet adtam tovább a Betűleves blogon és a Facebook-csoportomban is. Miközben néztem ma önmagam a tükörben, ez is járt a fejemben: hogy ez az ember és ez a test felel azért, amit emberek ezrei olvasnak és kapnak tőlem. Én vagyok a példa, csak én tehetem magam hitelessé, és senki más. Az én soraim és munkám adnak löketet, mosolyt, segítséget és választ nektek. Ez egy fantasztikus felelősség, a legszebb terhem. Boldog vagyok, hogy magamat szemlélve minden hibámmal együtt is azt mondhatom: igen, büszkén kiállhatok bárki elé, mert az vagyok, amit mondok. Azt iszom, amit prédikálok. Olyan vagyok, ahogyan írok. Megvalósítom, amit másoknak is tanácsolok. Nem elhízott dietetikus vagyok, hanem egy független, erős és egészséges nő, aki saját magán képes bemutatni azt, amiben hisz.

Edzés közben a csoportomra is gondoltam. Olyan világ ez, ami példátlan és egyedülálló a mai közösségi oldalakon. Ez egy értékes közeg, ami ellensúlyként áll mindazzal szemben, ami miatt a mai fiatal felnőttek tönkremennek lelkileg és testileg az elcsökevényesedett, fiktív és személytelen netes életben. A Betűleves Egészségcsoport az, amire ha én ránézek, akkor megnyugszom: 25 évem alatt sikerült olyat létrehoznom és működőképesen fenntartanom, amire halálom napján is dagadó mellkassal gondolok majd, hogy igen, nyomot hagytam. Jó nyomot, jó emlékeket, értéket! Ami persze egyedül nem menne, mert van mellettem háromezernél is több tag, akik építgetik, szépítik, belakják ezt a csodaházikót.

Akikkel olyan változásokat hozhatunk a világra, amik mindennél fontosabbak: beteg emberek gyógyultak meg, frusztrált és összetört lelkek álltak talpra, akiken orvos sem tudott segíteni, barátságok szövődtek, összefogások születtek egymásért, hetek lettek szebbek, rossz napok váltak csodássá. Idegenek nyúltak egymás hóna alá, hogy felsegítsék a másikat, ha elesett. Jóra tudtam vezetgetni őket, vagy épp lehetőséget teremtettem arra, hogy jók lehessenek. Lehet, hogy ez nem cég, nem dőlt belőle a pénz, nem állás… de nekem akkor is nagyon-nagyon fontos munka. Küldetés.

Szóval így edzegettem én ma. Ott volt az egész szívem benne. Úgy tekintettem erre az évre, hogy csak hálát és büszkeséget éreztem. Hálát azért, ami felett nincs hatalmam, és ami nem rajtam múlik, ami ajándék nekem. Büszkeséget pedig azért, amiért felelhetek, amiért én dolgoztam meg, és én értem el önerőből. Köszönök mindent! …és mosolyogva letöröltem a homlokomról a munka verejtékét, rákötve a selyemmasnit a 2014-es kincsesdobozomra.

Hagyományos karácsonyi örömködés – 4. felvonás

Címkék

advent, ünnep, csoki, dió, flódni, hagyományos, karácsony, klasszikus, részeges jeromos, rum, sütemény, szenteste, szilvalekvár

Elérkezett az utolsó idén. 🙂 Aranyvasárnap! Aki még mindig gondolkozik, mi kerüljön idén a karácsonyi asztalra, annak küldök még egy pakkot telis-tele finomsággal! A mai csomagban egy viszonylag egyszerű és nem túl időigényes süti kapott helyet, utána pedig életem egyik csúcsteljesítménye, egy igazi legendás nehézbombázó. Első a Részeges Jeromos (kölköknek ezt majd ne 😀 ), utóbbi pedig a hagyományos zsidó ünnepi sütemény, a flódni. Aztán lehet ügyeskedni meg tanakodni, ki melyiket vállalja be. 🙂 Mindkettő überbrutál egyébként, egyáltalán nem azok a középszerű, félszáraz, jellegtelen fajták. Mondjuk nálam olyan nincs. 😀

Részeges Jeromos

Hozzávalók a tésztához:

• 15 dkg puha vaj
• 15 dkg porcukor
• 4 tojás
• 1 tk. szódabikarbóna
• 7 dkg finomliszt
• 1 púpos ek. kakaó
• 12 dkg darált dió

Hozzávalók a csokikrémhez:

• 4 tojás
• 10 dkg porcukor
• 3 ek. kakaó
• 20 dkg vaj
• 3 ek finomliszt
• 1-2 dl tej (amennyit felvesz)

Hozzávalók a diókrémhez:

• 30 dkg darált dió
• pici tej
• 1 dl rum
• 1 mk. fahéj
• 1 cs. vaníliás cukor
• 3 púpos ek. porcukor

Plusz:

• 25-30 dkg sűrűbb baracklekvár
• 180 g ét/tejcsoki vegyesen
• kb. 1 dl tejszín

A tésztához kikeverjük a vajat a cukorral, a tojássárgájával, majd a kakaóval, liszttel és a sütőporral. Belekeverjük a darált diót is. A fehérjét kemény habbá verjük, és beleforgatjuk. Sütőpapírozott, kb 27×38-as (közepesnél nagyobb) tepsibe simítjuk, és 190 fokon 15 perc alatt készre sütjük, majd félretesszük hűlni.

Ezalatt elkészítjük a krémeket. Először a csokisat. 🙂 Vagy igazából tök mindegy. 😀 Szóval ehhez a tojásokat egy kisebb lábasban kézi habverővel kikeverjük a cukorral, kakaóval, liszttel és egy kis tejjel, majd 5-10 perc alatt, közepes lángon, folyamatos keverés mellett sűrűre főzzük. Ha kész, belekeverjük a vajat, és félretesszük dermedni hűvös helyre.

A diós krémhez összekeverjük  a diót, a rumot, a cukrot a vaníliás cukrot a fahéjat és annyi tejet, hogy krémes, sűrű trutyit kapjunk.

Ha kihűlt a tésztalap és a csokikrém is, akkor a lapot egy tálcára borítjuk, lehúzzuk a papírt, és vastagon megkenjük baracklekvárral. Erre kerül a diós krém, majd a csokis krém. A tetejére olvasszuk össze a csokit a tejszínnel, és a kapott sűrű öntettel fedjük be. Fél órára tegyük hűtőbe, ezután szeletelhető. Szobahőn 2-3 napig simán eláll.

Ez valami bazifinom. Jó rumos kis bestia, szóval tessenek vigyázni, mert megbasz a rendőr hazafelé, és a gyerekek is behülyülnek tőle, de ezzel abszolút maradandót lehet alkotni, viszonylag kis rizikóval, könnyedén. 🙂

Flódni

Hozzávalók a tésztához:

• 57 dkg finomliszt
• 13 dkg grahamliszt
• 28 dkg lágy zsír
• 4 tojássárgája
• 13 dkg porcukor
• 4-5 ek. tejföl

Hozzávalók a diókrémhez:

• 35 dkg darált dió
• 1 citrom reszelt héja
• 20 dkg porcukor
• 1 cs. vaníliás cukor
• 3 kk. rumaroma
• 2,5 dl tej

Hozzávalók a mákkrémhez:

• 30 dkg darált mák
• 20 dkg porcukor
• 1 cs. vaníliás cukor
• késhegynyi vaníliapor
• 3 ek. baracklekvár
• 1 citrom reszelt héja
• 2,5 dl tej

Hozzávalók az almapüréhez:

• 5-6 savanykás alma
• 2 tk. fahéj
• 2-3 ek. kristálycukor

Plusz:

• 1/2 nagy üveg közepesen sűrű, házi szilvalekvár
• 1 tojás a tetejére kenéshez
• 2 kk. zsír a tepsi kikenéséhez

A tésztához a hozzávalókat alaposan, kézzel összegyúrjuk, és a kapott bucit 1 órára hűtőbe tesszük pihenni. Amíg a buci alszik (de cuki 😀 ), addig pont meg tudjuk csinálni a krémeket.

A mákkrémhez a hozzávalókat összehajigáljuk egy lábasba, és közepes lángon, kavargatva 6-8 perc alatt felfőzzük, majd félretesszük hűlni. A diós krémnél pontosan ugyanígy járunk el.

Az almapüréhez az almákat meghámozzuk és lereszeljük, de nem ám simán! A felét kislyukú, a felét nagylyukú reszelőn tessenek huzigálni! Így lesz tökéletes az állaga majd. 🙂 Eztán beszórjuk fahéjjal, és 5-10 percig állni hagyjuk, hogy levet eresszen. Kinyomkodjuk, majd a cukorral közepes lángon összefonnyasztjuk pépesre. Ezt is félretesszük hűlni.

Ekkor a bucit felkeltegetjük finoman, mint a kisgyerekeket az óvodába menet, és 5 részre felvágjuk. Ezt már nem úgy, mint a kisgyerekeket. 😀 Az öt egyenlő (mérd meg konyhai mérlegen!) részt egyenként 25×35 cm-es téglalapokra nyújtjuk folpackon. Az első lapot kizsírozott tepsibe fordítjuk, és rákenjük a diókrémet. Erre simítjuk a következő lapot, amire kerül a mákkrém. Erre a harmadik lap, majd vastagon a szilvalekvár. Erre a negyedik lap, amire az almapüré jön. Végül amikor már kurvára elegünk van az egészből, befedjük az ötödik lappal, és megszurkáljuk. A tetejét megkenjük a felvert tojással, és 180 fokos előmelegített sütőben 60 perc alatt aranybarnára sütjük. Csak akkor szabad szeletelni, ha teljesen kihűlt, de érdemes egy egész napot várni vele, akkor a legfinomabb! Tehát ezt a sütit remekül el lehet készíteni előző nap, hogy szenteste már csak a főételekkel kelljen koszolni. 🙂

Hát ő meg csodálatos. A tökéletes, domináns, illatos, nagyon gazdagon telepakolt ünnepi sütemény. Csak tisztelni lehet, mélyen meghajolva előtte. Ráadásul olyan kibaszott nehéz, hogy bitang hátizmok kellenek a sütőből kiemelésnél. Tessenek vigyázni, nehogy az áldott, békés szentkarácsony ünnepén kiszakadjon az a porckorongsérv. 😀

Én ezzel zárom a karácsonyi rovatomat. Remélem, találtok benne illőt, méltót, tetszőt az ünnepre, és azt is remélem, hogy nagyon vidáman, boldogan, nyugalomban telik majd ez a pár nap. ❤