Címkék

, , , , , , , ,

Ma még lementem a terembe egy utolsót edzeni idén. Ezzel akartam zárni 2014-et, sportos nappal. Ahogy éltem idén. 🙂 Nem gondoltam, hogy sokan lesznek, elvégre mi a francnak jönne le bárki is buli előtt elfáradni, mikor úgyis január 1 a bűvös dátum, amikor mindenki elkezdi vagy újrakezdi az edzést… Aztán amikor Apuval (mert hát ő a legnagyobb motivátorom) együtt beléptünk a terem ajtaján, én olyan boldog voltam! Rengetegen eljöttek! Sok-sok ismerős, edzőpajtás, mosolygós sportember egy rakáson, pezsgővel a kézben, szerpentinnel körbetekerve. És a barátaim is, természetesen.

Akkor nekem olyan fantasztikus érzések és gondolatok születtek a fejemben, lelkemben, hogy elindított bennem az élmény egy kis hálaimát és örömittas összegzést az évemért. Azért az évért, aminek szinte minden élményét az edzésnek, a sportszeretetnek, az egészséges életmódomnak, és az ebből fakadó szemléletemnek köszönhetek, melyek pedig zömmel ebből a Dózsa utcai szentélyből erednek. A testem, az erőm, az eddigi tudásom, a motivációm, a barátaim… ez az én fészkem.

tumblr_nbchmxPnox1snbrkko1_500Mikor beléptem, hazaértem megint, látva ezt a sok embert, akik pontosan ugyanúgy jöttek ma el, mint én: letenni a mai penzumot, látni egymást, adni egy puszit vagy ölelést az újévre, és méltóképp zárni az óévet. Életem egyik legjobb edzését hoztam össze, közben néztem a társakat, akikkel minden alkalommal egymás mellett küzdünk, néztem Zoran mestert, aki idén átadta nekem az egyik legértékesebb kincset: a biztonságos és minőségi mozgást a vasak közt. Néztem az én drága barátnőimet, akik nélkül nem mosolyognék így, miközben e sorokat pötyögöm… nélkülük nem lehetnék ez, ami most vagyok. Egy boldog ember. Néztem Aput, akivel évek után újra együtt edzhetek és ami nekem az egyik legszebb apa-lánya program, mert nagyon büszke vagyok rá.

És néztem magamat a tükörben, mert soha ilyen elégedett és büszke nem voltam még. Életem legjobb formáját hoztam idén, és erre fogok építkezni jövőre. Bebizonyítottam, hogy nem kell elhízni karácsony táján, nem kell grammozni és görcsölni az érdemi eredményekhez, és minden frusztrációt ki lehet dobni a kukába, mert nem az aszkétizmus a jó test felé vezető út. A szép testhez kemény munka, kitartás, és tanulás kell. De ez mind jó dolog, soha nem tekintettem rá átokként vagy nyomásként. Nekem ezt boldogság és megtiszteltetés végigvinni, magamért.

IMG_3212Ezt a tudást és szemléletet adtam tovább a Betűleves blogon és a Facebook-csoportomban is. Miközben néztem ma önmagam a tükörben, ez is járt a fejemben: hogy ez az ember és ez a test felel azért, amit emberek ezrei olvasnak és kapnak tőlem. Én vagyok a példa, csak én tehetem magam hitelessé, és senki más. Az én soraim és munkám adnak löketet, mosolyt, segítséget és választ nektek. Ez egy fantasztikus felelősség, a legszebb terhem. Boldog vagyok, hogy magamat szemlélve minden hibámmal együtt is azt mondhatom: igen, büszkén kiállhatok bárki elé, mert az vagyok, amit mondok. Azt iszom, amit prédikálok. Olyan vagyok, ahogyan írok. Megvalósítom, amit másoknak is tanácsolok. Nem elhízott dietetikus vagyok, hanem egy független, erős és egészséges nő, aki saját magán képes bemutatni azt, amiben hisz.

iEdzés közben a csoportomra is gondoltam. Olyan világ ez, ami példátlan és egyedülálló a mai közösségi oldalakon. Ez egy értékes közeg, ami ellensúlyként áll mindazzal szemben, ami miatt a mai fiatal felnőttek tönkremennek lelkileg és testileg az elcsökevényesedett, fiktív és személytelen netes életben. A Betűleves Egészségcsoport az, amire ha én ránézek, akkor megnyugszom: 25 évem alatt sikerült olyat létrehoznom és működőképesen fenntartanom, amire halálom napján is dagadó mellkassal gondolok majd, hogy igen, nyomot hagytam. Jó nyomot, jó emlékeket, értéket! Ami persze egyedül nem menne, mert van mellettem háromezernél is több tag, akik építgetik, szépítik, belakják ezt a csodaházikót.

Akikkel olyan változásokat hozhatunk a világra, amik mindennél fontosabbak: beteg emberek gyógyultak meg, frusztrált és összetört lelkek álltak talpra, akiken orvos sem tudott segíteni, barátságok szövődtek, összefogások születtek egymásért, hetek lettek szebbek, rossz napok váltak csodássá. Idegenek nyúltak egymás hóna alá, hogy felsegítsék a másikat, ha elesett. Jóra tudtam vezetgetni őket, vagy épp lehetőséget teremtettem arra, hogy jók lehessenek. Lehet, hogy ez nem cég, nem dőlt belőle a pénz, nem állás… de nekem akkor is nagyon-nagyon fontos munka. Küldetés.

1559007Szóval így edzegettem én ma. Ott volt az egész szívem benne. Úgy tekintettem erre az évre, hogy csak hálát és büszkeséget éreztem. Hálát azért, ami felett nincs hatalmam, és ami nem rajtam múlik, ami ajándék nekem. Büszkeséget pedig azért, amiért felelhetek, amiért én dolgoztam meg, és én értem el önerőből. Köszönök mindent! …és mosolyogva letöröltem a homlokomról a munka verejtékét, rákötve a selyemmasnit a 2014-es kincsesdobozomra.

Advertisements