24 kerek éve vártam ezt a napot, titkon. 🙂 Életem első bejglijének megszületését. Tudjátok, én úgy vagyok bizonyos ételekkel, hogy egy háziasszony, egy nő életében mérföldkövek. Emlékezetes teljesítmények, amikor első alkalommal létrejönnek a kezünk alatt. Egy igazi jó pörkölt, húsleves, gulyás, rántott hús, palacsinta, házi lekvár, piskóta, főzött krém… és a bejgli is ilyen. Hogy ezeknek lelkük van, hagyományuk, őstörténetük! Ezeket nem lehet csak úgy összedobni, ezekhez érteni kell. Egy konyhaművészeti Olümposz tetejéről néznek le a többi ételre, és minden okuk meg is van rá. Ezekhez meg kell érni, talán…
Érdekes, hogy soha, soha az életben nem ettem még igazán finom bejglit. Nálunk az én létezésem óta nem igazán volt szokás, dédikém legendás példányát pedig sajnos nem élhettem meg. Bár elvileg megvan a recept, ő a saját feje és lelke után menve készíthette, a praktikákat és pöttömnek tűnő titkokat pedig magával vitte az angyalkák közé. Szóval én mindig csak olyan középszerű, porlós, töltelékvadászós, száraz fadarabokat kóstoltam bejgli címén. Nem varázsolt el, de határozottan úgy gondoltam, ebből csoda jöhetne létre, ha valaki úgy csinálná meg.
Ez a valaki pedig nem jött. Én meg csak vártam, vártam, aztán mára eluntam. 🙂 Az én drága edző Barátném lökött a tettek mezejére, mert megkért, tanítsam meg bejglit sütni. Hát mondom, oké, de nem mertem megmondani, hogy ahhoz előbb nekem is gyorsan meg kellene tanulnom. 😀 Nem tessék-lássék módjára valami fojtós rémséget összekalapálni, hanem csudát! Azt!
Na, több se kellett, kibányásztam a százéves szakácskönyveket, meg fejest ugrottam az internetbe, és kiválasztottam a körülbelül négymillió-féle recept közül a szimpatikusat. Próba, cseresznye. A tészta a Horváth Ilona-féle békebeli verzió, a töltelék pedig a saját varázslatom.
Rohadtul be voltam szarva. Ez az igazság. Mert ha elrontom, akkor nekem oda a karrierem, az életem fonala, a büszkeségem és a napom. 😀 Olyan nincs, hogy kudarc. Legalábbis ilyen nagy terveknél nem is gondolok rá. Nem opció!
Végül összeszedtem a bátorságomat, meg a többi hozzávalót, körbepakolásztam magamat tálakkal, lábasokkal, sütőpapírral, sodrófával, minden anyjakínjával, és mint Rambo, felkötve a fejkendőmet, harcba indultam. Majdnem festettem magamnak kék-fehér arcot, mint A rettenthetetlenben, de azért azt nem. 😀
Estére pedig sok-sok pepecselés, kelesztés, dagasztás, várakozás, kenés, nyújtás, sütés, töltés után megszülettek a babáim harminc centivel és kábé két kilogrammal. 😀 Elfáradtam, de azt hiszem, ezt hívják boldogságnak, ami most bennem ugrál. Megalkottam azt a bejglit, aminek párját még sehol nem kóstolhattam, és ami paleo- és tiszta étkezés ide vagy oda, minden magyar háziasszonynak kortalan kincse kell, hogy legyen élete során. Most pedig megosztom Veletek!
betűleves bejgli
Hozzávalók a tésztához: (4 rúdhoz)
- 1 kg finomliszt
- 20 dkg puha vaj vagy margarin
- 15 dkg zsír
- 1 tojás + 2 a kenéshez
- 1 dkg élesztő
- 2,2 dl tej
- 8 dkg porcukor
- csipet só
Hozzávalók a máktöltelékhez: (2 bejglibe)
- 60 dkg frissen darált mák
- 8 csapott ek. kristálycukor
- 2 alma (hámozva, reszelve)
- 1 mk. fahéj
- 1 nagy citrom héja
- 3 tk. vanília aroma
- 15-20 dkg mazsola (2 nagy maréknyi)
- 6-8 dl tej (majd látod, mennyit vesz fel)
Hozzávalók a diótöltelékhez: (2 bejglibe)
- 60 dkg darált dió
- 8 ek. kristálycukor
- 3 tk. rumaroma
- 1 tk. vanília aroma
- 1 mk. fahéj
- 10-15 dkg mazsola
- 1 nagy alma (hámozva, reszelve)
- 2-3 dl tej
Kezdjük a tésztával! A lisztet elmorzsoljuk a porcukorral, a zsírral és a csipet sóval.
Az élesztőt langyos, enyhén cukros tejben felfuttatjuk: a tejet 1 percre megmikrózzuk, majd belemorzsoljuk az élesztőt, és várunk 5 percet, míg picit felhabzik. Ez a felfuttatás. 🙂 Én lényegében sosem tudtam, hogyan kell, csak hogy “felfuttatni”, aztán egyszer felvilágosítottak, és nagyon boldog voltam. 😀 Nem szeretem, mikor ilyen fogalmakat minden recept magától értetődőnek vesz, hogy mindenki tudja. Szóval így kell, jegyezd meg! 🙂
No, ha ez megvan, beleöntjük a lisztes részbe, hozzáadjuk a tojást, a puha margarint/vajat, és kézzel, nagyon alaposan összegyúrjuk bucivá. Hát ez kemény meló. Leszakad az ember karja meg keze, és majdnem végig reménytelennek érzi, hogy ez valaha is összeáll épeszű és homogén masszává, de össze fog, bízz bennem! 🙂
Ha megszületett a bucid (végre mán’…), takard le konyharuhával, és tedd egy kicsit hűvösebb zugba pihenni. Ne hűtőbe!! Én kitettem a teraszajtó mellé a padlóra, ott picikét húz be a hideg, annyi elég is neki. 2-3 órát hagyd békén. Nem fog ötszörösére dagadni, nem kell betojni, szinte pont ugyanúgy fog kinézni, mint mikor oda száműzted. Én először szívrohamot kaptam, hogy tuti elb*sztam valamit, de nem, mikor megfogod a tésztát, érzed majd, hogy jó ez.
Ezalatt pont meg tudod csinálni mindkét tölteléket: A hozzávalókat gyakorlatilag összepakolod egy lábasba, és közepes lángon 10 perc alatt felfőzöd, míg a cukor meg nem olvadt benne. Fokozatosan, több részletben öntögesd hozzá a tejet! A lényeg, hogy sűrű, krémes masszát kapj, ami nem folyik! Mindkét tölteléket ugyanígy kell elkészíteni. Ha kész, félreteheted hűlni.
Most vissza bucihoz! Ha letelt a pihenő ideje, osszuk 4 részre, picit nyomkorásszuk át, formázzunk gombócokat, és egyesével, sütőpapíron nyújtsuk ki őket 3-4 mm vastag téglalapokká!
A töltelékkel jó vastagon kenjük meg, de a szélektől hagyjunk 2-2 centit! Hajtsuk be a rövidebb széleket 1-2 centire, majd a hosszú oldalak mentén csavarjuk fel (a szőnyeget, ahhhahahahaha!!) és fordítsuk át, hogy a teteje kerüljön alulra. Így nem fog széjjelnyílni.
Egy nagy gáztepsire/sütőlapra pont ráfér kettő bejgli. Én mindig körbevágtam a fölös sütőpapírt, és rácsúsztattam a bejgliket egymás mellé szépen.
Ezután kenjük meg őket tojással, és tegyük meleg helyre (egy nagyjából felmelegített és nyitott ajtóval hagyott sütő tökéletesen megfelel a célnak… vagy infraszauna 😀 ) fél órára. Majd újból kenjük át tojással, és ezúttal hűvös helyre pakoljuk. Itt már nálam kezdett elszakadni a cérna, hogy hányszor kell még pakolgatni, keleszteni, pihentetni, megmasszírozni, altatódalt énekelni neki, de az ilyen házias csodáknál igenis be kell tartani a szabályokat. Mert biztosan van oka ennek a sok hercehurcának, így telik meg csodával, és legalább marhára nem fogsz unatkozni. 😀
A Hópanó őrzi őket. 🙂
Addig kell a hűvös helyen közelről nézni, míg a tojás el nem kezd száradni, megrepedezni rajta. Mint az arcodon a hidratáló maszk, tudod. 😀 Ez úgy 15 perc. Na ekkorra aztán begyújthatod a sütőt 170 fokra (hőlégkeverésesre), és a forró sütőbe tedd szépen be a két tepsiben a négy bejglit!
25-30 perc alatt süsd őket aranysárgára. Nem barnára meg bordóra meg egyéb hülye színekre, csak olyan “napcsókolta” legyen. 🙂 Félidőnél egyébként mindenképp szedd ki őket, és a két tepsit cseréld meg, és fordítsd is át, hogy minden bejglit egyformán érjen a hő, mert légkeverés ide vagy oda, nem lehet benne bízni.
Akkor jó, ha helyenként barnás foltos, de sárga alapszínű és picikét kopog a külseje (a körmöddel meg tudod mérni). Hagyd kihűlni teljesen, aztán azt csinálsz vele, amit akarsz. 😀
Pont, amilyennek megálmodtam!
Nekem ez a tökéletes, megálmodott, hőn áhított BEJGLI. Fél milliméternyi kéreggel a külsején, a tészta többi része pedig lágy és puha. A tekervények pedig alig látszanak benne, mert tapasztalatom szerint amiben ki lehet venni egyértelműen a tésztacsiga-alakzatot, abban vagy kevés a cucc, vagy nagyon száraz a töltelék. Szóval nekem ő a személyes kis kincsem, ami remélem, nagyon sok otthont fog bearanyozni az ünnepek alatt. 🙂
Mert ilyenkor éljetek, egyetek, dúskáljatok, ünnepeljetek, süssetek, kapcsolódjatok ki és ne most akarjon senki tíz kilótól megszabadulni. Most a kompromisszumok nélküli boldogság időszaka van, mert megérdemeljük, és mert az év összes többi hónapjában vasakarattal küzdünk a farmergatyáinkért. 😀
BOLDOG KARÁCSONYT NEKTEK! 🙂