Címkék
édesség, baracklekvár, bonbon, clean eating, csoki, cukormentes, dió, egészséges, gluténmentes, házi, paleo, zserbó
Én imádom a zserbót. De nagyon. Nem, halvány lila fogalmad sincs róla, mennyire, mert az átlagember “imádom”-ja nem érhet annak az ordenáré intenzitásnak a közelébe, ahogy ÉN imádom! 😀 És kész. Szóval ez elég nagy szívás egy egészségtudatosnak, mert hát a zserbó ugye minden, csak nem egészséges és farcsökkentő.
Mert a zserbó az puha, nagymamás, ultraházi, nagyon sok töltelékes, vastagcsokis, és ha két-három szelettel kínálnak, hát zavartan heherészni kezdek, mert az annyira szánalmasan kevés nekem. Sosem értettem az olyan embereket, akik esznek egy-két szeletet, és teátrálisan majd’ kipukkadnak. Hülyék. 😀
Ott csak egy egész tepsibe érdemes belemászni, mert ha osztozni kell meg udvariaskodni, akkor az felér egy középkori kínzással. Vagy hosszú és értékes emberi kapcsolatoknak vethet véget. 😀
Szóval zserbó. De olyan nincs, hogy én ezt ne ehessem. Itt jön a képbe a bonbon! Mert abból kimaradt a tészta (ami valljuk be, sokszor istentelen fojtóssá teszi, és az szar). Ebben az a jó, hogy gyakorlatilag csak a “tölteléket” esszük meg, rengeteg sok csokival leborítva. Meg hát bonbont enni önmagában is életérzés, a “na még csak egyet” ördögi köre… Mondanám, hogy tömény meg kiadós, de szerintem ez hülyeség, mert abból, ami isteni, nekem a büdös életben nem lesz elég öt szem.
Így viszont, hogy megspóroltuk a tésztát, kiiktattuk a legkárosabb részét: a lisztet. A cukor pedig pótolható az istenek adományával, eritrittel (vagy kedved szerinti bármilyen édesítővel). 🙂
Paleo zserbó bonbon
Hozzávalók:
- 25 dkg darált dió
- 10 dkg aszalt sárgabarack
- 3 ek. cukormentes sárgabarack lekvár
- 2 tk. rumaroma
- késhegynyi fahéj
- 2 ek. por eritrit (vagy ennek megfelelő xilit, mesterséges édesítő, stevia…)
- 1,5-2 tábla min. 74%-os étcsoki
- 4-5 ek. kókusztej vagy amilyen tejet/tejszínt szeretsz
No, most, hogy összeszedtél minden szükségeset, nekiállhatunk csodát tenni! 🙂
A diót, a lekvárt, a rumaromát, a fahéjat és az eritritet alaposan dolgozzuk össze villával. A barackot vágjuk nagyon-nagyon aprócska darabokra, és keverjük hozzá. Ha úgy érzed, túl lágy vagy túl száraz, semmi gond: adj még hozzá szükség szerint diót vagy lekvárt. Tegyük fél órára hűtőbe, mert így később sokkal könnyebb lesz vele dolgozni.
Addig törjük össze a csokit, löttyintsünk hozzá egy pár evőkanálnyi kókusztejet. Ha letelt a fél óra, lefedve mikrózzuk meg (Fedd le, különben másfél órát fogsz mikrót takarítani!!! …meg anyázni), és keverjük el sűrű, de nem túl szilárd krémmé. Utólag még adagolhatunk hozzá kókusztejet, ha túl sűrű.
A hűtőből bányásszuk ki a diós masszánkat, és formázzunk belőle 3 cm átmérőjű kis golyókat, amiket szépen tegyünk egymás mellé szellősen egy nagyobb tálcára.
Az olvasztott csokiból pakoljunk mindegyik golyó kobakjára egy csinos sapkát, és ujjal vagy kanálkával kenegessük szét, vonjuk be minden oldaláról. Nem kell mértani szabályosságra és simaságra törekedni, mert nincs szebb némi rusztikus bájnál! Különben is, öt perc alatt fogod felzabálni. 😀
Lehet rögtön is enni (mindig így van…), de ha fél órára hűtőbe tesszük, megszilárdul rajta a csoki, és kész is a szupermenő házi kézműves bonbonunk.
És egészséges, és paleo, és ezerszer jobb a cukrász szemeteknél! 🙂 Én azért is imádom, mert pikk-pakk megvan, gyakorlatilag tíz perc munkával hihetetlen nagyot lehet villantani vendégeknek, családnak, gyerekeknek. Vagy csak magunknak a legálisan letöltött esti film mellé.
Díszítheted is, a még puha csokirétegbe nyomhatsz egy-egy szem mazsolát, vagy fél dióbelet. Vagy egy karika kolbászt… 😀
Nati said:
zseniális:D imádom a stílusod!
Drapos Tünde said:
Mivel a szöveg olvasása közben erősen dolgozik a hasizmom a röhögéstől,így büntetlenül ehetem a dupla adagot.Köszi!
Judit said:
És még egy “zserbó-feeling” süti: Készíts egy paleo diós piskótát (ld. pl. Pocak Panna blogján a Mont Blanc tésztáját), de sütés előtt boríts be a tetejét sárgabarack szeletekkel. Ha megsült, olvasztott étcsokival (amibe egy kis kókuszzsírt és kókusztejszínt is lehet keverni) locsold meg.
narancsik said:
Úúú, elég jól hangzik! Biztos kipróbálom! Már sütöttem Pannás diós piskótát, hát az mese lett, mesefinom! Puha, tökéletes. A banános tortájának az alapja volt. De ha majd kreálok egy saját magam arcára formáltat, felpakolom ide is! Addig meg csirkemell, répa, zeller, ójeee bikiniszezon. 😀
Ildiko said:
a sargabarack szeletek lehetnek barmilyen (nyers/konzerv/aszalt) formaban? 🙂
narancsik said:
Ebben csak aszalt barack van, ahogy a hozzávalóknál írtam!:) Mással nem próbálkoztam, de Te is légy óvatos, ha konzervet vagy frisset használsz, mert az nagyon el fogja áztatni! Szerintem nem szerencsés, de nem mondom, hogy tilos, mert jártam már úgy, hogy a legváratlanabb lépés hozott nagy sikert. 😉
Ildiko said:
Latom hogy a hozzavaloknal aszalt van :-p (elolvaslak am mielott kerdezek) Judit hozzaszolasa ala szerettem volna beszurni a kerdest (a Mont Blanc-os dios dologra akart raboritani sargabarackot) viszont igaz a friss/konzerv elaztathatja a tesztat. Koszi a valaszt! 🙂
G. Móni said:
Imádom, most is benn pihen a hűtőben, következő hétre a nasi. 😀 Köszönöm! 🙂
narancsik said:
Nagyon szívesen, szerintem klassz heted lesz vele! 😉 😀
Mannci said:
Nem találom a szavakat! Ez valami bitangul finom és csömör 😀 Még jó, hogy ajándékba viszem, mi lenne, ha ezt mindet egyedül enném meg, jesszus…
Marcsi néni said:
Szia Fanni!
Ugye frappáns, hibátlan recept után, csak gyönyörűségek születhetnek a tálcára. Úgy állnak a zserbó bonbonok a spajzban, mint a boldog keresztgyerekek!!! Köszönöm, és csak így tovább, s z í v b ő l ! Nagyon jól csinálod!
narancsikfanni said:
😀 De édes vagy, nagyon örülök a sikerednek!! Jó ilyen olvasóknak alkotni!
Noémi said:
Zseniálisan írsz 🙂 Én is zserbó függő voltam prepaleo 🙂 Na, de majd most 😀
Hortobágyi Anna said:
Szia! Tesóm is nagy zserbó-fun, de sajnos cukros. Ez a recept volt a megoldás. Megcsináltam, nagy sikere volt! 😀 (http://kakukkfu-hortobagyianna.blogspot.hu/2014/12/zserbo-bonbon-cukor-nelkul-ami.html)
Köszi a receptet! Jövőre szaloncukor készül belőel 😀
Nem mellesleg marha jól írsz, könnyesre röhögtem magam. 😀
Boldog Karácsonyt!
Anna