Címkék

,

bugs-bunny-foreverRépa.. első, ami eszünkbe jut a répás ételekről, hogy nyúlkaja, nem laktat, íztelen, unalmas. Meg hát fogyókúrás, és ami fogyókúrás, az már törvényszerűen szar. 😀 Pedig nem! Mondjuk én ezeket sem fogyókúra-kellékeknek fogom fel, egyszerűen egészséges és finom dolgoknak, amik után nem kell a fejünket verni a falba, hogy már megint mekkora bélpoklos, akaratgyenge csődtömegek vagyunk.

Ez a kaja, amit én most mutatok, egy végtelenül egyszerű (és filléres!!!) módja annak, hogy igazán finomat ehess, és utána is jól érezd Magad. Semmi csodára ne számíts, van viszont néhány apró fondorlat, ami ennek az egész csudának a kulcsa, a varázspora, a lelke. Amitől isteni lesz, nem pusztán “egész jó”. Mer’ azé’ nem mindegy, na!

Nyussz! :)

Nyussz! 🙂

Fűszeres sült répa

Hozzávalók:

  • 0,5 kg friss, zsenge sárgarépa (Az alkar-vastagságú példányokat légy szíves, felejtsd el! Azok olyanok, mintha egy agg tölgyfát akarnál elrágni.)
  • 2 ek. állati- vagy kókuszzsír
  • 1 púpos tk. natúr vegeta
  • só, bors
  • 3 gerezd fokhagyma

A répát szépen megpucoljuk hámozóval, és lemossuk. Eztán négybe vágjuk hosszában, kb. kettőbe keresztben. Így lesz nekünk sok vékonyabb kisujjnyi/ceruzányi, kb. 5 cm hosszú réparudacskánk. Jó? 🙂

Fogunk egy nagyobb wokot vagy serpenyőt, és felmelegítjük benne a zsiradékot. Beletesszük a répát, befűszerezzük, rázúzzuk a fokhagymát és alaposan átforgatjuk.

Eztán fedő alatt pároljuk meg kis lángon, félpuhára. Ez azt jelenti, hogy ne legyen olyan puha, mint a Julika néni tricepsze, de már azért ne törjön bele a fogunk. Olyan M-es puhaságú legyen. 😀

Eztán tegyük a fedőt arrébb, és dörrentsünk alá jó nagy lángot! Néha átkeverve előbb főzzük el az összes kis levét, ami párolás alatt keletkezett, majd kapassuk oda! Bátran! Mintha öt percre elbambultunk volna, és az odaégés határa előtti utolsó pillanatban vennénk észre. Ilyenkor úgy kell kinéznie a répának, hogy picit feketés-barnás szélűre ég, karamellizálódik és sül. Még nem égett és keserű, de már azért nem is egy levesbe való főtt példány. Ha úgy érezzük, kevés a zsiradék, nyugodtan tegyünk alá még egy kanállal, az nagyon jót tesz neki. Még forgassuk át párszor, keverjük meg, és öt perc alatt kapassuk oda minden részét picikét.

Na, ez a bátorság ennek a répának a szíve-lelke! Hogy merd otthagyni kicsit tovább, és ne vedd le a csoda megtörténte előtt. Nem kell tőle félni, mert úgysem mész el két utcányira mellőle, hanem fél szemed mindig rajta van, így nem lesz belőle széndarabka. Ez a kis odaégés viszont olyan brutálisan finom ízt és jó állagot kölcsönöz a répáknak, hogy Te meg el fogsz tőle ájulni! Higgyél nekem. 😉

És lőn. :) Baromi jó!

És lőn. 🙂 Baromi jó!

Remélem, sikerült ezzel kicsit hozzájárulni “a répa unalmas és szar”-mítosz eloszlatásához! Próbáld ki! 😉