Címkék

, , , , , , , , , , , , , ,

Néhány hete megint belekezdtem egy kis megszorításba az étrendemet illetően. Aztán hagytam a faszba. 😀 Mert többéves visszatekintésem eredményeképp kelletlenül megállapítottam, hogy én tökéletes ösztönlény és állatka vagyok, már ami az évszakok és a ciklikus tápanyag-igény közti kapcsolatot illeti. Nem vagyok képes és hajlandó sem arra, hogy amikor elkezdenek hullani a levelek, befúj az első hűvös szél az ablakon, elpakolom a nyári papucsokat és a helyükbe csizmát teszek… szóval hogy én ilyenkor elkezdjek diétázni. Nem és nem. Egy hétig bírtam azt, amit máskor röhögve csinálok hónapokig. A hatodik napon egy családokat szétszakító idegrohamos-apatikus rész után azt mondtam: Jó, nekem ebből itt van elegem, nem vagyok versenysportoló és nem fogok mások és a saját idegeimre menni mínusz másfél kiló kedvéért. Hát lószart.

10269179_839860399376367_8120106874975281259_oAhogy ezt hangosan kimondtam, egyszeriben megnyugodtam, letettem a vállamról ezt az őrült béklyót, és rohantam a konyhába főzni. 🙂 Mert ősszel és télen rajtam olyan vehemens konyhakényszer lesz úrrá, hogy sok év alatt sem tudtam rájönni, mivel lehetne orvosolni. Vagy hogy egyáltalán akarom-e én ezt orvosolni. Hogy ilyenkor előbányászom az eltelt egy év alatt féltve összegyűjtögetett receptes bakancslistámat, hogy új inspirációkat ültetek át a tányérra, hogy kicsit többet eszek csak mert valami olyan bődületes finom, hogy több a süti, több az illat, több a hazaérős meglepett vigyor a családban, hogy már megint lesz édesség és juhú… szóval én ezt nem adom oda csak azért, hogy véres verítékkel tartsam a súlyom dekára. Inkább kiegyezek ezzel a mindig előjövő 2-3 pluszkilóval márciusig, de nekem adventkor senki ne parancsolja, hogy ne dagasszak, nyújtsak, kenjek, kelesszek, kavarjak, széleket vágjak, belenyaljak, kitunkoljam… Mert ez boldogság. Nem feltétlen szemétevős, teljesen leépülős, nyolc kilót hízós, másik végletes periódus, de örömteli, mindenképpen. 🙂 Különben is: el tudod képzelni, mennyi új ötletem, tervem, recepttervem van nektek karácsonyig? Rengeteg! 😉

1501285_10152995659337080_6106566268520617565_oHa pedig valaki, aki most olvas, pont így szokott kínlódni, mint én, akkor teljes szívvel biztatom ennek megélésére, mert hatalmas vétek volna megvonni magunktól ezeket a melengetős, fantasztikus pillanatokat, ha nekünk ez valóban ennyire fontos és éltető. Mert nekem az. Utóbbi éveim egyik legnagyobb megbánása volt (sosem bánok egyébként semmit), hogy egy baráti bográcsozáson mindenki evett a nokedlis krumplipaprikásból, csak én nem. Úgy, hogy mindenki sportember és egészséghívő volt. Én meg barom állat, kitartottam, mint egy vasmadonna, hogy majd én azt tudom… Hát gratulálok magamnak, jó szarul is éreztem magam aznap. Szóval azóta tudom, néha engedni kell, mert különben az ember egy vérszegény, mosolytalan, ideges görcs lesz, akivel senki nem akar beszélgetni. Ez persze nem jogosít fel arra, hogy bárki tönkretegye az eddigi munkáját, van dobja el a proteines shakerét… egyszerűen csak ha a test jelez, ha fázik, ha érezzük a telet, ha most nem tudunk azonosulni a világmegváltó fogyással… akkor engedjük el, hagyjunk időt töltődésre, ünnepre, kuckóra. Ettől még ugyanúgy fogunk edzeni, zömmel tisztán enni és vigyázni magunkra.

Úgyhogy most egy időre felfüggesztem a szigort, nem tülekedek az önmagammal való versenyben a centikért és grammokért, hanem hagyom a picsába. Csak úgy, mert jól esik. Tegnap például bemásztam a hűtőbe derékig, és előbányásztam egy kis doboz pecsenye kacsazsírt, amit a kacsasütés után Anyu eltett annak minden fűszerével, illatával, aromájával. Az az olyanfajta pecsenyezsír, ami legendás, földöntúli, kihagyhatatlan. Persze friss, ropogós fehér kenyérrel meg lilahagymával. 😀 Hát megettem. Úgy megettem, mint az istennyila. Folyt a könnyem, de szerintem még kicsit be is pisiltem az örömtől. És a franc essen bele, megérte minden falat! Most megint nem eszek fél évig biztos, és egyébként is körülbelül óvodás koromban ettem ilyet utoljára, nagymamáméknál.

Ma meg répa-zeller krémlevest főztem, mellé gorgonzolás-tejfölös csirkemell falatkákat. Mindkettőbe irdatlan mennyiségű friss fokhagymát tettem, tekintettel a nátha-invázióra. Egyébként nem kell megijedni, ez idő alatt is egészségesen fogok enni, csak kicsit tartalmasabban, alkalmankénti elhajlásokkal. De ez a mai menü is tökéletes példája, mennyire finomakat lehet enni egyszerűen, jó alapanyagokból, táplálóan és különlegesen. A krémleves receptjét már korábban megírtam, itt találod. Most pedig jöjjön a csirke!

Gorgonzolás-tejfölös csirkemell falatkák

husHozzávalók:

  • 3 egész csirkemell filé
  • 20 dkg “édes” gorgonzola sajt vagy egy enyhébb aromájú márványsajt
  • 3-4 dl tejföl
  • 1 dl sűrű tejszín
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • 1 csapott teáskanál só, 1 mokkáskanál bors
  • 0,5 dl kókuszolaj

A csirkét előző nap apró falatkákra vágjuk, majd bepácoljuk az olajba, sóba és borsba.

10723450_10205234282165566_2108979494_nMásnap nagy wokban fehérre pároljuk, elforraljuk a leve nagy részét, majd beledaraboljuk a sajtot és összeolvasztjuk vele, Ekkor hozzáöntjük a tejfölt és a tejszínt is, majd a fokhagymát is belezúzzuk. Itt már le lehet venni a lángot takarékra, vagy le is húzhatjuk a tűzről, mert a tejföl nem jó, ha kicsapódik.

Tálalhatjuk bármivel, amivel kedvünk és lehetőségünk van: rizzsel, krumplis köretekkel vagy tésztákkal is, kinek mi fér bele. Én jázminrizzsel ettem.

Advertisements