Címkék

, , , , , , ,

Ezt most el kell, hogy meséljem, mert nagyon fontos adaléka e történet és önkép annak, ami most vagyok és ahová eddig jutottam. Én sosem voltam kiemelkedő a sportban. Általánosban szinte mindig gyenge középmezőnyben teljesítettem. Szarul futok. Olyan lassan döcögök, mint egy süni. Iszonyatos merev vagyok, dzsesszbalett órán kegyelemkettest kaptam a harminc centis terpeszemre, aminek eredetileg spárgának kellett volna lennie. Akkora pókhassal nőttem fel, ami a teletömött babáknak van, csak nálam rám tapadt vagy húsz évre.

69891_388882424544172_1256361986_nSosem voltam erős. Most sem vagyok igazán. Edzéseken egészen mostanáig én vagyok a kemény magból az egyik leggyengébb, én csináltam legcsigábban a burpee-ket, és a súlyokból is csak akkor emeltem igazán nagyot, ha épp valamiért nem jöttek el azok a lányok, akik háromszor annyit pakoltak fel a rúdra. Mostanra talán nem lógok ki annyira közülük, de azért mégis. De nem irigylek senkit, gyermekien tudok örülni bárki eredményének, mert békében élek a sajátjaimmal.

Meg vékony sem voltam sose. Mondjuk kövér se, de a suliban mindig én voltam a mell nélküli, mérsékelten nagyvalagú hurkagyurka, a haverlány, a minden hülyeségben legjobb partner, “de azért járna vele a tököm”-típus. Nem voltam sose szélsőségesen béna, de pont baromira nem tudtam semmit felmutatni, amire azt mondhattam volna: na, ez király! Fizikailag soha, semmiben nem voltam kiemelkedő, nincs erősségem, nincs olyan képességem, amire azt mondhatnám: na, ebben lealázok mindenkit, ebben igazán jó vagyok. Nincs.

De tudod, mit? Nem baj. Mert nekem van egy olyan adu ászom, ami viszont másoknak nincs. Ami az emberek 99,99 százalékából hiányzik, és amit a világ összes többi testi képességéért nem adnék oda, mert pótol bármit. Ez az elmém. Az akaraterőm, az én drága, becses küzdeni akarásom és tettvágyam. Az a belső motiváció és türelemmel összeforrt maximalizmus, amivel szüntelen tudok fejlődni. Ez nekem milliószor nagyobb hasznomra vált életem során, mint a szomszéd lánynak a tökéletes genetikájú feneke, vagy a többiek ötször gyorsabb sprintje. Én lelkesedem, van önfegyelmem, és nagyon motivált vagyok a legreménytelenebb időkben is. Az elmém miatt.

ff77a8985acbe47b50d9affb1bc89a75Én ezzel az egyetlen, kevésbé teátrális kis adottsággal hegyeket mozgatok meg. A saját hegyeimet, nem másét. Azokat az akadályokat, amik az én utamat állják, vagy amiket épp magam állítok fel. Mert felfogtam és elfogadtam, hogy magammal kell csak versenyeznem, senki mással a világon. Szépen, lassan, iszonyatos sok idővel és melóval, de fejlődök. Győzök! Folyamatosan.

Soha nem leszek fitnesz modell vagy olimpikon, viszont van egy eszméletlen erős hitem magamban. Ugyanis ha én ezt nem tenném meg, ha nem hinnék és nem dolgoznék magamon és magamért, már réges-rég egy elhízott, húsz-harminc kilós zsírköpenyt viselő, beteges, gyenge, visszataszító valaki lennék. Mert nincs csodagenetikám, nem zabálhatok minden szemetet kedvemre, és én nem vagyok az a típus, aki ha ránéz a súlyzóra, már attól formásodik. Lószart. Ötször annyi verejtékem van minden egyes izmocskámban, mint másoknak. Talán pont ezért is tudok büszke lenni magamra, az én kis eredményeimre, amikből eszméletlen löketet kapok a továbbiakhoz. Mert lesznek, de még hogy! Attól, hogy nehéz, egy percig sem bizonytalanodom el. Nincsenek kételyeim, mert meg fogom csinálni.

208811_554629254570324_127376464_nÉletemben először most értem el oda, hogy kezdem azt látni a tükörben, amire mindig is vágytam. Kirobbanóan egészséges, életerős, szép testben élek. A sok ide vezető év alatt pedig lányok ezrei sétáltak el mellettem fehérnemű-modell alakkal, porcukros fánkkal meg hamburgerrel a kezükben, gondtalanul. Én meg rágcsáltam a natúrcsirkét. De mindig tudtam, hogy eljön ez a pillanat. Hogy majd jól fog állni nekem is az a felső, hogy lesz vállgumóm, hogy dudorodik majd a combizmom a térdem fölött, vagy hogy bármelyik tükörben látom már a tricepszem a plöttyedt parizer helyett. Ha befeszítem a hasam, ott vannak a kis kockák meg izomkötegek. Nem a tudatomban, hanem a tükörben. NEKEM! Az egykori kis középszerű tengeri uborkának, aki végig hitt benne, hogy sikerülni fog. Még mindig szép hosszú út van előttem, de azt is be fogom járni, a többi mérföldkövet és célszalagot is meglépem, átszakítom. Mert az elmém majd segít.

10155920_10152270414420342_36346205_nAz az elme, ami miatt csakazértis lefutom a távot, csakazértis belenyomok még egy ismétlést, csakazértis felkelek reggel, csakazértis elbringázok esőben a terembe, és csakazértis az egészséges ételt eszem a sokkal vonzóbb csokik helyett. Nincsenek csodák. Nincs csodakapszula, nincs szuper módszer vagy seggrezegtető gép. A csoda bennünk van!

Azért meséltem ezt most el Neked, hogy higgy Te is. Hidd azt, amit én hiszek minden áldott nap, minden egyes nehéz vagy épp örömittas percben. Hidd a saját, egyéni, igazi, minden gyengeségével együtt is tökéletes csodádat. Ha én meg tudom csinálni, akkor Te is. Nem kell figyelni a másikat. Nem feladatod a többiek eredményéhez mérni Magad. Engedd ezt el, mert ők valószínűleg olyan hajat, olyan kezeket, olyan mosolyt, olyan bőrt, vagy bármit szeretnének titkon, amint ami Neked van, és amilyen izmokat vagy testsúlyt Te irigyelsz tőlük. Magadat szeresd és becsüld!

Csak magunk vagyunk. És én el fogom érni a célom, ahogy most is elértem. Hogy aztán kitűzhessem a következőt, ami egészen eddig irreális vágyálom volt csupán, most mégis karnyújtásnyira került. El fogom kapni, mert képes vagyok rá, és az akaratom minden egyes sejtemet húzni fogja magával.

…és Te is képes vagy rá.

IMG_1287

Advertisements