Címkék

, , , , , , , , , , ,

Itt ülök a számítógép billentyűit nézegetve percekig, és azt hiszem, életem eddigi legnagyobb verbális kihívása tornyosul előttem: megfogalmazni, szavakba és mondatfolyondárba önteni mindazt a csodát és varázslatot, azt a földi Mennyországot, amit én megéltem az utóbbi egy hétben. Életem talán legkülönlegesebb hetében. A léböjttáborban. De megpróbálom átadni Nektek az élményt, mert erről tudnia kell a világnak, ezt olvasni kell sok embernek, hogy igenis meglássák, mi ez, mit ad és miért érzem hazatértem óta azt a szeretetteljes eufóriát, ami végigkísérte minden sejtemet az utam során. Én ezt az univerzumba szeretném kiabálni! Hosszú kiáltás lesz, hozz egy bögre teát…

IMG_2316Történt ugyanis, hogy ősz derekán álltam a kertben, és megfogalmazódott bennem egy zsigeri indíttatás, hogy én léböjttáborba akarok menni. Nem itthon kínlódni, nem a megszokott környezetben vergődve számolni a perceket, hanem elmenni, elvonulni, kiszakadni, repülni. Szinte láttam magam előtt a tájat, ahová vágyom: mesebeli magyar falu, állatkák, erdők-mezők, béke és természet. Berohantam a szobámba, és elkezdtem keresni. Hogy hová? A Sors megint szépen vezetett… a helyemre, Szentbékkállára, Dr. Sövényházi Ilona és Balogh István tündérszép házikójába. Nem kerestem tovább, lefoglaltam a helyem, gyűjtögettem, befizettem, vártam… egészen március 28-ig, amikor végre megérkeztem hozzájuk. Megérkeztem tizenegy társammal, fiatal és érettebb hölgyekkel és egy szem férfiúval, hogy belevágjunk. Jól megszeppenve, emlékezve az indulást megelőző otthoni kérdésekre, hogy “Minek fizetsz meg mész el 300 km-re, hogy éhezzél?? Normális vagy?!” – jellegű kérdésekre… amikre akkor én még nem tudtam érdemi választ adni senkinek, mivel magam sem tudtam, mi vár rám és jól döntöttem-e. Csak éreztem, ösztönből. Most sem csalt meg.

IMG_2473Mert ez egy szigorúan betartott, elzárt, egyhetes léböjt volt, ahol bizony se szupermarket, se tele hűtő, se körülöttünk majszoló emberek nem zavartak meg minket. Csak magunk voltunk, nulla kísértés és csalás! Azért elgondolkoztam egy dugicsomag pilótakekszen a bőröndömben hisztériaroham esetére, de azé’ mégse. 😀 Vittem inkább helyette két vaskos könyvet, hisz úgyis tengernyi időm lesz az egyhétnyi éhesen fetrengésben… mekkorát tévedtem! 🙂 A mi drága Ilonánk olyan felépített, szervezett, beosztott, programokkal és mozgással telepakolt hetet állított elénk, hogy csak lestem! Minden áldott napot másfél óra jógával kezdtünk, folytatva két-háromórás hegymászásokkal és túrákkal, mágnesággyal és masszázsokkal, zárva szauna-szeánsszal vagy közös beszélgetéssel. Közben pedig szépen felállított “menü” bio és házi levekből, gyógyteákból, vízből és főzetekből: az Airola-léböjt. Nem volt töszörgés, nyávogás, affektálás, unalom, “jajmitcsináljak”-érzés. Ilona jött minden reggel hétkor, és megfogva a kezünket, vitt szépen magával az ő kis varázsvilágába. Mi meg mentünk!

Ilona, a tündér <3

Ilona, a tündér édesanyánk a hét során ❤

Olyan helyekre, amikről azt gondoltam, talán csak a történelemben vagy álmaimban léteznek, esetleg filmekben láttam hasonlót. Azt viszont nem gondoltam, hogy az én édes kis Magyarországom rejti mindazt a kincset, amit a lelkemben elképzelgettem. Valószínűleg annyira erősen vágytam ilyen környezetre, hogy az Élet odavezérelt. Én azt Nektek nem tudom hitelesen és elégségesen kifejezni, miket láttam és éltem át: annyi, de annyi szépséget, oly sok különleges, tökéletes, érintetlen, népmese-díszlet zegzugot, hogy minden napom tele volt tűzdelve olyan sokkosan gyönyörködő, irreálisan boldog pillanattal, ami jó, ha az embernek évente párszor eljön. Én pedig tobzódtam: festményszerű erdei ösvényekben, nádfedeles házikókban, szürkemarhában, fecskefarkú lepkefelhőben, kecskeóvodában, a legszebb virágokban és összeölelkezve növő fákban, középkori eldugott várrom borostyánszőtte szívében, boldogságszagú tiszta magyar tavaszi levegő esszenciájában, medvehagymával teli kis tisztásban, szaunázás alatti kertben fekvésben, s aközben álmélkodva ujjongó hullócsillag-nézésben, titokban könnyezve ízlelgetett gyermeki örömmámorban, különleges és végtelenül jó emberekben, akikkel mindezt végigcsinálhattam. Ez nem olyan dolog, amit esetlen kis sorokkal elétek tárhatok, de úgy tolul ki belőlem a sok édes emlék, hogy írásért kiált.

IMG_2586

10014532_10201872866411476_567823452_nNem tudnék kiválasztani “leg-leg” élményt. Amikor epileptikus örömrohamok közepette ugrabugráltam a medvehagymásban, egy óráig gyűjtve otthonra a zsenge, friss hagymácskákat, az leírhatatlan volt! De az is, amikor minden húzódozásom és jógaundorom ellenére átéltem életem első igazi olyan jógaélményét, amiért a jóga a világon létezik, az is katartikus pillanat volt. Mert én eddig el nem tudtam képzelni olyan ellazulást, nyugalmat, magamba fordulást és fizikai regenerálást, amit az ottani jógák szültek meg bennem, és amiről addig csak kétkedve hallottam másoktól. Vagy amikor úgy ittam meg egy bögre szűrt zöldségfőzetet esténként, mint a mennyei mannát, ami az égből hullott. Transzba esve. Vagy mikor kiélesedtek az érzékeim! A szaglásom pár napon belül hihetetlen módon finomult meg, a forró főzet közbeni elgémberedett fázásból való átmelegedést pedig olyan sejtről sejtre terjedő csodaként éreztem át, hogy csukott szemmel igyekeztem elraktározni magamban a folyamat emlékét.

IMG_2465

Medvehagymáztunk! már a hűtőben csücsül az öt üveg pesto belőle!

Medvehagymáztunk! Már a hűtőben csücsül az öt üveg pesto belőle!

Olyan apróságokra csodálkozhattam rá a testemben, amiket eddig észre sem vettem, micsoda értékek és varázslatok! Amik fölött az eltompult ember a hétköznapokon elsiklik, vagy ha észreveszi, fogalma sincs, hogy van a megélésnek egy ilyen szintje is. Ezek nem olyan jelenségek, amiket el lehet mondani anélkül, hogy a hallgatóság értetlenül méregetne. Pedig nem vagyok sem jógi, sem túlzottan spirituális, meditációra és elvont ezotériára fogékony lélek. Ezt én inkább a természettel való összeölelkezésként, az állatias és evolúció-megalkotta valóm teljes megtapasztalásának tudom be, amit a hajszolt, modern hétköznapokon nem, vagy töredékében lehet megvalósítani.

IMG_2364

A spontán hülyéskedős Arnold-pózom megtette hatását. :D

A spontán hülyéskedős Arnold-pózom megtette hatását. 😀

…és akkor nem beszéltem a fizikai tisztulásról! Óriási különbség és antagonisztikus ellentét van egyhetes nem-evés és szervezett léböjt között. Mintha egy előrecsomagolt hamburgerzsemlét akarnánk egy lapon említeni az erdélyi asszonyok nehéz, kemencében sült kovászos kenyerével. És igaz a legenda: az éhség a legkisebb impulzus, ami ér bennünket ott. Az éhség szinte nincs is, van viszont helyette állóképesség és bontakozó tiszta életerő. Képzeld el azt a helyzetet, amikor minden áldott reggeledet önmagadon elvégzett feketekávés beöntéssel és olajrágással  kezded. Úgy ám, 6:50-kor kikerült a szobánk elé az ötliteres lábasnyi fekete, benne merőkanállal, oszt’ szedjétek! 😀 Most pedig ülj szépen vissza a székre, amiről az előbb leestél az asztal alá a döbbenettől. 😀 Nem mondom, hogy nem féltem, hogy nem volt tengernyi aggályom és kétkedésem, hogy hogy az istenbe’ fogom én ezt kivitelezni és egyáltalán: kibírni. Beöntés… jó ég!

Reggeli friss kávé... kicsit másképp. :D

Reggeli friss kávé… kicsit másképp. Így nem érződött az íze. 😀

Nos, akkor elmondom Neked, hogy a beöntés a természetes gyógymódok és kezelések egyik legzseniálisabb fajtája! Kaptunk egy remek kis manuális készüléket, megágyaztunk magunk alá fóliával meg törölközővel, azt uccu neki, hadd menjen! 😀 Az első alkalom után már olyan rutin volt, mint egy fogmosás. A hatása pedig elképesztett mindannyiunkat. Elmulasztotta a migrént. A depresszív lehangoltságot, a hasi fájdalmakat, a rossz közérzetet, a gyengeséget. Ugyanis nem csak itt, de a hétköznapokban előforduló hirtelen nyűgöknél (lebetegedés, fájdalmak, láz, hányinger, rossz emésztés…) is nagyon gyakran a vastagbélben lévő mérgek, toxinok, bacik, kórokozók, rossz táplálékok okozzák a bajt. Ahogy Hippokratész mondta, a halál a belekben lakozik. Millió problémánk forrása és megoldókulcsa a vastagbelünk, amiről hirtelen mindenki megfeledkezett, ahogy beütött a huszonegyedik század és az azonnal ható pirulák dimenziója. Pirula lázra, pirula fejfájásra, pirula hashajtásra, pirula az égvilágon mindenre. A beöntés viszont olyan bölcsen, természetesen, egyszerűen és mellékhatások nélkül söpri el mindezeket, hogy egészen elképesztő. És nem fáj. Nem kellemetlen. Nem kínos és nem megtanulhatatlan senki számára. Öt-tíz perces művelet, amit pici gyerekektől az idősekig bármikor és szinte bárkin csinálhatunk.

Szóval ilyesmiken mentünk mi keresztül a legnagyobb vidámsággal, tabuk és szégyenlősség nélkül, gördülékenyen. Mert hát ugye ha az ember megérkezik egy léböjttáborba, akkor biza’ otthagyja egy kupacban az összes méltóságát, szégyenérzetét, titkolózását és konvencióját a küszöbön. Döbbenetes helyzet és végtelen intimitás, de nem is volt ennél természetesebb az első napot követően. Mielőtt pedig valaki arra gondolna, nyolcvanéves nénikék közt fonnyadoztam nejlonotthonkában, ki kell ábrándítanom: 35-40 év volt az átlagéletkor, 26 és 30 éves csajokkal, 40 éves szuper hölgyekkel, a legidősebb tagunk is hatvanas volt. Tegeződtünk, este kocsirádióból bömböltetve salsáztunk szaunatörölközőben a csillagos ég alatt, és gátlástalanul megtárgyaltunk a bélműködéstől kezdve a legintimebb mélylélektani sebeinkig mindent. Gyermekekként sírtunk, infantilisen vihogtunk, kitárulkoztunk, megosztottunk, szerettünk. Minden percben, száz százalékos erővel és intenzitással, visszafogottság és kompromisszumok nélkül, őszintén.

Petra és András salsa-estje. Eszméletlen édesek voltak!

Petra és András salsa-estje. Eszméletlen édesek voltak!

Olyan felbecsülhetetlen értéket hoztam haza magammal ebből az egyetlen hétből, amire életem végéig meghatottan, mosolyogva, töltekezve emlékezhetek vissza. Ahol olyan bölcsességet, tapasztalatot és új ablakot nyitottam meg magamban, amit soha nem gondoltam volna. Ezekkel az emberekkel találkoznom kellett, együtt kellett végigcsinálnunk, egymás kezét fogva. Nagyon büszke vagyok rá, és megtisztelő volt, hogy pont velünk történhetett meg mindez, így.

10001465_10201872844810936_2047824817_n

A mentális és lelki része nekem óriási löketet adott. Fizikailag is leírhatatlan gyógyír volt, bár itt is meg kell említenem, hogy ismét visszaigazolt az életmódom és a tudatosságom: a rémisztő melléktünetekből (bűzösség, lepedék, depresszió, hiszti, rosszullétek, ájulás, nehézkes visszaállás…) semmi nem következett be nálam. Tiszta szervezettel mentem, még tisztábbal jöttem, a testem pedig végig örömmel tette a dolgát és élvezte, kamatoztatta a kapottakat. Érdemes rendszerben élni, jól enni, karbantartani ezt a kis porhüvelyt, mert meghálálja. 🙂 Most még jobban szeretem és tisztelem, mint eddig.

Ilonáéknak és a csapatnak pedig szánalmas és nevetséges a szó, hogy köszönöm. Ez az édes anyanyelvünk erre a helyzetre nem alkotott megfelelő zárszót, de talán nem is kell. Érzik ők, tudják. Ez a mi közös kimondatlan varázslatunk. ❤ Nagyon fognak hiányozni.

10155305_10201872896692233_986793414_n

Advertisements