Címkék

, , , , , , , , ,

ddMegint irdatlan büszke vagyok magamra! 🙂 És megint bebizonyosodott, hogy én hűvös hétvégéken képtelen vagyok megülni a seggemen sütés nélkül. 😀 Mert az olyan jó!!! De mert nem akarok márciusra vágósertés sziluettet ölteni, kénytelen vagyok hihetetlen kreatívnak lenni az alapanyagokat és a kivitelezést illetően. Legyen isteni és “atyavilágdejó”-érzés, ne tudjuk róla megállapítani, hogy egy fogyókúrás szar, de persze legyen má’ fogyókúrás, mert na… Mi sem egyszerűbb! 😀 Megoldottam.

Egyébként mikor megkóstolta Anyusz, azt mondta, hogy ez basszus pont olyan ízű, mint a dédi bejglije! 🙂 Szóval nem lett szar.

Liszt-, cukor- és opcionálisan tejmentes szuperfinomság!

Vaníliás proteinpalacsinta-torony mákkrémmel

kkHozzávalók a mákkrémhez:

  • 25 dkg frissen darált mák (nem bolti zacskós szutyok!!!)
  • 4-5 ek. eritrit
  • 1 marék mazsola
  • 2 tk. vanília aroma
  • 1 mk. fahéj
  • 2 kis doboz Cocomas/tejszín vagy kb. 3 dl tej

Az összes hozzávalót egy kis lábasban közepes lángon, folyamatosan kevergetve kellemesen krémesre főzzük. A Cocomasból/tejből annyit teszünk hozzá több részletben, amennyit felvesz. Ha kész, félretesszük hűlni.

Hozzávalók a palacsintákhoz:

  • 3 tojás
  • 1,5 mérőkanál vaníliás protein
  • 1 nagyon picike alma (hámozva, reszelve)
  • 1 nagy banán (összenyomkodva)
  • 1 mk. sütőpor/szódabikarbóna
  • 0,5 dl szóda (amennyit felvesz)
  • kókuszzsír a sütéshez

Nna! Most, hogy minden kéznél van, süssük meg! Négy palacsinta lesz belőle, körülbelül süteményestányér-méretűek. Az alapanyagokat jól összedolgozzuk villával, hogy sűrű palacsintatésztát kapjunk.

Eztán KETTŐ serpenyőbe teszünk 1-1 tk. kókuszzsírt, és az egyikbe beleöntjük a tészta negyedét. Közepes lángon megsütjük az egyik felét, és ha már alá tudunk nyúlni megnézni, mennyire barna, ellenőrizgessük. Ha megsült az alja, pár határozott mozdulattal nyúljunk alá a letapadást fellazítani, aztán húzzuk le a tűzről, rögtön helyébe téve a másik zsírozott serpenyőt. Ha megmelegedett az is, akkor borítsuk bele a palacsintát pofával. Így a másik oldalát is meg tudjuk sütni, majd ha kész, szintén alányúlkálva, fellazítva egy lapostányérra borítjuk.

Na kábé így. :) Azért nem lehetetlen, nyugi! :)

Na kábé így. 🙂 Azért nem lehetetlen, nyugi! 🙂

Ezt megismételjük négyszer, és minden palacsintát érdemes külön tányérra tenni, hogy ne tapadjanak össze. Ehhez a sütős fázishoz nem fogom szépíteni: kell a hideg fej, a higgadtság, a határozott mozdulatok és némi rutin/érzék. Elég nehéz és ijesztő elsőre, de bele lehet jönni! Akkor sem kell pánikrohamot kapni, ha elszakad egyik-másik, mert az egymásra pakolás miatt nem fog látszani. De császármorzsa azé’ ne legyen belőle…

uNo, ha megvan ez a négy istenverése, akkor összeállíthatjuk a palacsintatortánkat, mert eddig pont lehűl szépen a krém. A legnagyobb, legszabályosabb palkó kerüljön legalulra egy lapostányérra, majd kenjük meg vastagon mákkrémmel. Ezt lényegében addig ismételjük, míg el nem fogynak az alapanyagok, a tetejére pedig jusson egy kis mákkrém még, meg úgy szép. 🙂

dÉs hát ez valami isteni, fenomenális csoda lett! Tiszta adventes meg karácsonyos, téli cumó. Jó tömény, nyolc picike szeletre vágtam, de egy könnyű ebéd után kettőnél többet nem bírtam enni. Jó persze bírtam volna, de na. 😀 Hosszú még a nap…

Advertisements