Címkék

, , , , ,

Kedves „eltérítők”!

Ti, akik minden áldott (vagy átkozott) alkalommal megtaláltok minket. Minket, egészségtudatosokat, fogyni vágyókat, fitt életmódot élőket, vagy épp életmódváltókat. Minket, sportosakat, helyesen táplálkozókat, akiknek számít a közérzet, a tükör és a testünk tisztelete.

Szóval most Hozzátok szólok, akik ezt az állandó, mégis minden esetben tökéletesen kéretlen okoskodást begyömöszölitek az életünkbe. Nem kell. Semmi szükségünk rá. Ti olyan emberek vagytok, akik számunkra legfeljebb a két lábon járó elrettentő példák lehetnek, de semmiképpen sem követendő, hiteles minták. Ti vagytok nekünk a „hogyan ne”.

Viszont érdekes módon Rátok sokkal jellemzőbb a beleszólás pokoli késztetése, mint ránk. Mi csak ülünk a széken az előre bepakolt dobozkáinkkal, és csendben meg szeretnénk enni. Mi nem megyünk oda Hozzátok, hogy „de csak a kedvemért kóstold már meg”, vagy hogy „hogy vagy képes ezt a szart enni??”, vagy épp pikírt gúnnyal kérdezve, „ugyan minek csinálod, minek mész este még edzeni?…” Minket nem érdekel, hogy Ti mit csináltok. Hagyunk Benneteket békében a chipsmorzsás tokátokkal és a három lépcsőfok után vinnyogva szuszogó, magatehetetlen fizikumotokkal. Hagyunk békén Benneteket, mert ez a Ti döntésetek. Egészen addig nem szólunk, amíg minket nem érint a Ti önként és dalolva választott testi (és lelki) nyomorotok.

De amikor jöttök… Jöttök rendületlenül, kötözködve, támadva, csúfolódva, megmosolyogva, tanácsokat osztogatva, erőltetve. Hogy hogyan (l)együnk inkább. Meg a debil „csak neked hoztam, hát megsértesz azzal, hogy nem eszel??”-dumátokkal, holott pontosan tudjátok, hogy nem akarunk olyat enni. És ilyen helyzetbe merészeltek hozni a felületes, intoleráns, provokáló butaságotok miatt.

Hát hogy képzelitek Ti ezt?! Belegondoltatok már, micsoda tragikomikumot szül a helyzet, amikor odadöcögtök mellénk a látványpékséges zacsitokkal meg a másfél literes kólával, és tökéletes magabiztossággal kezditek ecsetelni, mit csinálunk mi rosszul? MI? Akik otthonról hozzuk a minden molekulájában minőségi, éltető és nem pusztító, finom, egészséges csomagunkat? Akik mellett sporttáska van videojáték helyett? Mi, akikről nem szakad a víz, ha fel kell szaladni egy emeletnyi lépcsőn? Mi, akiket nem kell inzulinnal szúrni a hejderohadtegészséges jumbo pack linzereink miatt? Mi csináljuk rosszul, mi szorulunk kioktatásra Tőletek? Ezt most komolyan gondoljátok? Isten barmai…

Önmagatok karikatúrái és az emberi anatómia csodájának megcsúfolásai vagytok. Azok. Megalázzátok azt a millió éves fantasztikus fejlődési folyamatot, ami az embert létrehozta. Ezek vagytok Ti. Nem többek.

És még ezzel sem lenne semmi baj, ha nem járna a bámulatos eredményetek kézen fogva azzal a túlbuzgó, „majdénjobbantudom” stílussal, amivel majdnem megkeserítitek a mindennapjainkat. De csak majdnem. Mert ahányszor odacammog valamelyikőtök beszólni a brokkolinkra vagy zöldteánkra, kioktatni az edzéseink túlzottságáról, akaratlanul is mindig emlékeztettek minket arra, hogy mennyire, de mennyire érdemes csinálnunk. Milyen jó, hogy mi nem adjuk fel, kitartunk az elveink mellett és learatjuk annak minden babérját: az erőt, az egészséget, a fájdalmaktól és betegségektől  mentes hosszú életet, a sport örömét és a büszke szépséget.

Szóval Ti, eltéríteni igyekvő, vegetáló roncsok! Hagyjatok minket békén. Ha nem a mi nyugalmunkért, akkor megközelítem a kérést máshonnan, a saját egoizmusotok felől: ne csináljatok Magatokból még nagyobb hülyét, mint amik amúgy is vagytok. Ne szóljatok bele, ne hívjátok fel Magatokra a figyelmet, csak üljetek a másik székre és tömjétek be Magatokba a saját kajátokat, csöndben.

Mert nagyon kevesek vagytok ahhoz, hogy Ti döntsétek el, mit hogyan csináljunk. Nem a Ti győzködésetekre fogunk a homlokunkra csapni, hogy „Basszus, igazad van! Mostantól én is olyan toszontos zugevő szeretnék lenni, mint Te, mert ez sokkal szimpatikusabb!”.

Nem értetek fogjuk feladni a céljainkat.

Minden tisztelet nélkül:

Az Egészségtudatosok

nike

Advertisements