Tipikus kérdés jön, de most tényleg meg is válaszolom…
-Te miért futsz?
-Hogy miért… Hogy próbára tegyem a testem és az elmém. Hogy legyőzzem a semmittevést és az elkényelmesedett lustaságot. Hogy tegyek ma is valamit magamért. Mert bármilyen rossz kedvvel, bánattal, lelki teherrel vagy stresszel indulok is neki, tíz percen belül boldog leszek. A végére enyém a világ.
Mert amikor futok, egy öngerjesztő energiamezővé válok. Mert sokkal nagyobb esélye van, hogy jól fog menni, mint annak, hogy szarul. De ez olyan, mint a pizza: akkor is jó, ha szar.
Amikor elérek egy pontot futás közben, amikor kilépek a komfortzónából és beindul a küzdelem, az a nemes fajta… na akkor érzem, hogy élek. Hogy a zene ütemére lüktet a szívem, a vérem az artériáimban, egészen a kapillárisokig. A sejtjeim úgy zubognak és dolgoznak, ahogy sosem gondolták volna, hogy képesek. Pedig igen, azok. Képesek bármire, amit akarok. Amikor elérem ezt a katartikus forráspontot, az nekem maga a tömény siker. Aminek íze van! Ilyenkor indul be az a lelki folyamat, amit az önbecsülés növelésének hívunk. Amikor úgy érzem, lefutom Usain Boltot, csinosabb vagyok, mint a Flashdance Alexe, és Terry Crews állatiassága disztingvált urizálás az enyémhez képest. Hogy én vagyok Rocky, igen!
Ez az az állapot, amikor nem érdekel, hogy nézek ki, mennyire hangosan zihálok, vagy hogy mit gondol rólam a mellettem töszörgő harminc körüli pasi, aki a kocogásig sem jut el. Csak látom a szemem sarkából, hogy értetlenkedve méreget. Hogy „ez hülye”. Én meg pont ugyanezt gondolom róla, mert ötven percet lassan sétál. És legszívesebben ráüvöltenék, hogy „Te mér’ foglalod a gépet, ember??!”, de mindig leszidom magam, hogy „Fú, Fanni, ne köcsögösködj, lehet, hogy a csávó szívműtött…”. Ugyanezt gondolom a másik oldalamon poroszkáló tinilányról, akinek fontosabb, hogy hogy áll a forrónacija, mint az, hogy felemelkedjen a pulzusa. De igazából nekik is jó meglepetést okozni. Élvezem, hogy lefutom őket, hogy bírom, hogy nem adom fel, mert elhiszem magamról, hogy meg tudom csinálni. Lehet, hogy infantilis versengés ez, de kit érdekel? A csávó nem hiszi el magáról, ezért meg sem próbálja. A kiscsaj meg nem értem, minek van ott, de szerintem ő se. Nem baj. Ebben a hülye spontán versengésben pedig nem csak őket győzöm le, de magamat is.
Imádok futni. Imádom, hogy érzem minden ízületem, inam, izmom, hogy nekem és értem dolgozik. Hogy fejlődök. Hogy új egyéni csúcsokat állítok fel, és ezt az érzést viszem haza. Hogy én ettől vagyok másnapos és nem a piától.
…és a futás utáni delíriumot! Azt a kifacsart, édes testi-lelki kimerülést, amit az a munka ad, amikor a magad örömére és javára kihajtod, ami benned van. Tartalékok és kontroll nélkül, ösztönből. Hogy aztán nagyon, de nagyon büszkén fekhess le aznap. Hogy mekkora király vagy: önmagad királya és teljhatalmú ura.
Na ezért futok. 🙂
Betűleves 
A gyors futás a kondiciót növeli, a lssú kocogás meg zsírt éget. Nem véletlen, hogy harmincas pocakos pasas melletted nem rohan a halálba! 🙂
Nos, ne haragudj, hogy ezt mondom, de a futás mikéntje és hatásmechanizmusa ennél ezerszer komplikáltabb, és teljesen más. De a neten szerencsére sok jó és hiteles forrás van, akik nálam sokkal szebben elmagyarázták ezt a témát. 🙂 Kukkants bele, én is ezt tettem anno, és nagyon átértékeltem az addigi véleményem.
Ja, amúgy a pasas nem volt pocakos! 🙂 Teljesen normális testalkata volt, így sem gyorsult be. 😦 De az ő teste, ő dönt.
A lassú kocogás nem éget zsírt, sajna az nem jó semmire
Hmmm… a loholás mindenképpen csak állóképeséget javít sokat nem ér, ha egy pocakos 30-as vagy. De hogy ne csak az én szavam legyen, íme: body.builder.hu
Nem akartam nagyon “szakmai” lenni vagy kioktató, így nem írtam: intervall edzésem volt, ami dióhéjban annyit tesz, hogy változtattam a terhelést a futás alatt intenzív és kevésbé erős szakaszokban. De szerintem ezt ismered. A csávó (még mindig NEM pocakos) sétált, olykor felment nagyon lassú kocogásig, kb. egy percre. A csajszi meg végig sétált, lassan. Futásos edzés kb. ötezer féle létezik, nagy hiba volna csak “lassú meg gyors” kasztokra bontani. Csak ez a bejegyzésemben nem volt különösebben lényeges, így nem is másztam bele mélyebben. 🙂 Viszont ha sportoló szempontból nézzük, és nem motiváló-lelkesítő szösszenetként, akkor mindenképp érdemes boncolgatni.
Nyilván nem tisztem mindenkit elátkozni, aki nem teszi bele a kellő munkát, meg ezer oka lehet rá (ezért szidom meg magam, ahogy írtam is :D), de egyértelmű és sajnálatos, hogy rengetegen úgy futnak/edzenek, hogy arra kár időt meg bérletpénzt szánni. De ez megintcsak az ő dolguk. 🙂
Félreértés ne essák, én nem azt mondtam, hogy ők jobban csinálják, hanem azt, hogy nem biztos, hogy a célokat tekintve rosszabbul 🙂 Bár így, hogy leirtad a helyzetet, az már biztos, hogy jobban sem 🙂 A hozzászólásomban mindössze annyira akartam utalni, hogy a loholás általában nem vezet eredményre, ha nem az állóképesség növelése a cél! Én legutóbb 25 kilót fogytam úgy 5 hónap alatt, hogy a sebességem soha nem lépte át az 5 km / órát. De a nők nagy többsége viszont rendszeresen elköveti azt a hibát, hogy 10 kph-val szaladnak és csodálkoznak, hogy nem fogynak.
Wáó, de ügyes vagy!!:) Ez igen, nagy gratula!
Az agresszív, előírélkező görény mivoltomon igyekszem csiszolni az ilyen esetekben, csak sokszor olyan hervasztó ezeket látni. Pláne mikor a teltháznál foglalja a gépet az ilyen, és miatta nem tud dolgozni az elszántabbja, aki odavágna apait-anyait. Jó, oké, befejeztem. 😀
És valóban: rengeteg kritérium és körülmény adja meg, hogy kinek épp mi az optimális edzésmunka.
Miert bant, hogy o ogyan sportolt? Mi van, ha szivbeteg volt? Vagy egyszeruen csak eppen ezen a napon ezt volt kedve csinalni? Mindenki maskepp csinalja, epp ez a szep.
Engem ez nem bánt, hanem épít és elgondolkodtat. Pont ez a lényeg!
Szia Kedves Narancsík!
Gratulálok,hogy mindent felismertél ami a testmozgásban lényeges,sokan nem jutnak el eddig,mert csak azért vannak ott mert az orvos javasolta,vagy mert jól áll nekik a forró-naci…..stb…Másokért nem tudsz és nem is kell gondolkodnod,mert csak magad idegesíted fel! Lehet,hogy fel sem fognák amit mondasz nekik,mert el van homályosodva a látásuk a saját életükkel.Sok ember problémája,hogy csak saját magával foglalkozik,negatív értelemben.Nap mint nap,az élet minden területén látunk ilyet.DE az hogy képes vagy pozitív értelemben foglalkozni magaddal,az ÉLETEDDEL ez nagyon ritka,és követendő példa!Mindenkinek,más a jó testmozgás,két egyforma ember nincs,ami neked jó attól valószínű össze esnék mint:Geda a napon:)!!!
A fontos,hogy fel ismerjük a saját korlátainkat.Ja és másokét is, bár még nem tisztáztam hogy testi vagy szellemi értelemben gondoltam-e 🙂
Hajrá csak így tovább 🙂
Köszönöm szépen a kedves sorokat! 🙂 Szerencsére nagyon messze vannak az említett emberek attól, hogy felidegesítsenek, én ezt a javamra fordítom, és teszem a dolgom zavartalanul. 🙂 Éljen a sport!
Most nem azért, de ha tényleg csak sétálni van igénye éppen valakinek, ahhoz minek a futógép? 😀 Még sosem futottam ugyan gépen, nem azért mondom, de sétálni/gyorsan sétálni (számomra a kocogásnál még ez is jobb) annyival jobb a szabad levegőn, szóval ilyen szempontból totál megértem az érzéseidet, hogy “csak foglalják a gépet.” 🙂
Nem értem miért van szükség futógépre, ha futni akarsz
Mert azon szoktam futni. Ezért.
Érdekes gondolatok!
Én azt nem értettem sohasem, hogy lehet bent egy gépen futni, vagy spinningelni, mint egy hörcsög a kerékben, ha ki is lehetne menni és haladni valahova. 😀
Ezer oka van. Téged nem kényszerít senki bentre, de arra sem, hogy engem olvass és ilyenbe köss bele. Menj inkább ki futni, mindenki jobban jár.
Nem kötözködésnek szántam, tényleg kiváncsi vagyok. 🙂
Próbáltam már, de 5 percnél tovább még sosem ment a szalagon, annyira monoton.
Hasonló a gondom úszással is: egy tavat átúszni nagyon motiváló, de körbe körbe egy medencében nem annyira.
Abban totál igazad van, hogy bele lehet közben pusztulni az unalomba. Viszont ha az ember elég találékony és él a modern eszközök áldásaival, beruház egy mp3-lejátszóba, rátölti az összes bizsergető örömzenéjét, amire jó kedve lesz és erőt kap, és hallgatja. Én legalábbis így szoktam. Olyan iszonyatos löketet ad, hogy kifutok vele a világból. 🙂 Nekem nagyon bevált, enélkül nem bírnám. Más meg mondjuk a csöndet szereti.
A benti futásnak még azok az előnyei, hogy nem vagyok kiszolgáltatva időjárásnak, kutyáknak, szatíroknak, járműveknek, pornak, füstnek, és minden eredményemet, teljesítmény-adatomat pontosan figyelemmel tudom követni, ami egy intervall futásnál nem hátrány. Én nagyon szeretem. De a lényeg, hogy az ember csinálja, örömét és eredményét lelje benne, akárhol is futkorászik épp. 😉 Apukám például töltés- és csöndpárti. 🙂
Ugyanezért imádok én is futni, mintha én írtam volna…köszönöm, hogy Te is ilyen vagy, mindig hülyének nézett mindenki e miatt, legalább Te tudod a titkot!
Nem vagy egyedül, és sosem leszel! 😉
Miért futok?
-Mert szeretek
-Mert jó dolog a futás, endorfnt termel
-Mert el tudok gondolkodni közben az élet nagy dolgain
-Mert azzal hogy elindulok futni legyőzöm magam és a lustaságot
-Hogy gyorsabb futó legyek
-Hogy fogyjak
-Mert jól lehet közben zenét hallgatni
-Mert érdekes embereket lehet megismerni az edzőkörben.
És miért “futok” lassan? Miért “poroszkálok”? Mert jelenleg pont az a cél, hogy ne menjen fel a pulzusom – pulzuskontrollos edzést végzek amin az a lényege, hogy egy bizonyos határt ne lépjen át a szervezet és az alatt a határ alatt dolgozzon. Az elmélet szerint idővel alkalmazkodik és alacsonyabb pulzuson is tudok gyorsan futni 🙂 Az elején 145 alatt csigatempónak tűnt a haladás, majd 1 hónappal később 1 és másfél perccel gyorsabb ezreket megyek ugyanakkora pulzussal :).
A harmincas pasin ha pedig ha van egy kicsi túlsúly, akkor lehet hogy azért sétál, mert gyorsan, mert az térdére nézve sokkal kímélőbb 🙂
🙂 Semmi túlsúlya nem volt, és szeretném hinni, hogy azért csinálta úgy, amiért Te írtad. De tízből hét ember így csinálja és nem, nem ezért… sajnos.
Fanni kedves, olyan vagy, mint a nyári kánikula után ma hajnalban érkezett friss szellő. A sok okoskodó, bugyuta, egy kaptafára születő, udvariaskodó, álszent és képmutató honlap közepette ide látogatni hozzád valódi felüdülés, egy igazi netes oázis élménye vagy. 🙂 A választékosságod, a stílusod, gondolkodásod, élethez való hozzáállásod ritka kincs, a szüleidnek is nagy gratula hozzád! Megadhatnák a receptet, hogy az én kis két évesemnek hasonlóan csodás anyukája lehessek. 🙂
Remélem, nem volt sokkoló egy nő szájából egy ilyen vallomás… :)))
Magamról csak annyit, hogy nálad legalább tíz évvel vagyok idősebb, hasonlóan gondolkodom az életről, harmadik hete paleózom orvosi tanácsra (előtte is nagy odafigyeléssel, tudatosan táplálkoztam) és sok-sok lelkesítést ad a blogod a rögös kezdetekhez… Pár hete futok is, de a nagy meleg kicsit kedvem szegte, most az írásodból új energiákat merítek. Ezer puszi és köszönet. 🙂
Óóó, de nagy öröm volt minden szavad befalni egy perc alatt! 🙂 🙂 🙂 Nagyon köszönöm és úgy volt tökéletes, ahogy volt, nem vagyok sokkolódós fajta. 😀 Megtisztelő, hogy így gondolod, hogy olvasol és hogy motiválhatlak. Jó döntést hoztál a paleóval (őrült szerencsés vagy, hogy ilyen orvost fogtál ki), én pedig azon leszek továbbra is, hogy megkönnyítsem a dolgod: legyen szó akár isteni receptekről, vagy épp lelki erőről a napi futáshoz. 🙂 Legyen mosolygós napod!
Szia Fanni!
Nagyon tetszett a poszt, imádok futni! Én a szabadtéri futást részesítem előnyben, pláne, mert általában mindig egy fagyizó mellett futok el, ahol szinte olvasható az emberek arcáról, hogy bolondnak néznek, mert futok, na hát ez adja nekem a löketet, hogy meg ne álljak 😀
De nem is ez a lényeg, az érdekelne, hogy tudnál-e kicsit írni erről az intervall edzésről, mert próbáltam utánaolvasni, de nem igazán világos, hogy milyen időközönként érdemes váltogatni az intenzitást, egyáltalán milyen intenzívek legyenek a szakaszok és milyen szerepe van itt a pulzusszámnak…
További szép napot! 🙂
Szia! Bár nem én vagyok a kérdezett, annyit hadd mondjak el, hogy a szabadtéri futás jó.DE: Így nyilvánvalóan nehezebb az intervall szakaszokat mérni. Kondíciódtól függően 2-4 párperces”sprint”elős szakaszt javaslok 1 edzésen. A pulzusszámra szvsz csak akkor kell különösebben figyelni, ha vmi olyan egészégi probléma áll fenn, ami nem teszi lehetővé a viszonylag hosszú és intenzív kardioedzéseket.
Attól függ – a nyilvánvalóan nehezebb valójában annyira nem is nehéz 🙂 Lehet időre is csinálni ha van órája az embernek (vagy okos telefonja) és mondjuk 1 percet meghúzza, 1 percet lazázik…. vagy lehet távolságra csinálni mondjuk 400 méteres pályán is.
A pulzusszámra figyeléssel meg vitatkoznék. Az a kérdés, hogy mire edz az ember. Tipikusan pl 1 éves edzési ciklus alapozó edzésekkel kezdődik amiknek pont az a lényege, hogy az állóképességet növelje és ekkor leginkább alacsony pulzussal kell sok lassút futni (biciklizni ha pl bringásról beszélünk) és szép lassan megy ez majd el intenzív erőt növelő edzésekbe. Ugyebár nem mindegy, hogy aerob edzünk, anaerob edzünk, hogy mire készülünk és hogyan 🙂 Ez hogy intenzív kardioedzést mindenkinek érdekes tanács.
Szia Diu! 🙂
Sajnos én nem vagyok szakértő, így nem szeretnék belebonyolódni semmilyen szakmai okoskodásba, ami például az intervall edzést illeti. Viszont mivel nem vagyok szakértő, talán kicsit érthetőbben és egyszerűbben, laikus szemmel tudom Neked összefoglalni, mi is ennek a lényege: az intervall edzésben (jelen esetben futás) váltogatni kell a terhelés intenzitását, ami történhet sebesség-változtatással, vagy épp emelkedőn futással is. Időtartama nagyon változó, teljesen egyénfüggő. Már 20-30 perc is is elég hatékony, de ha épp 60 perc, akkor hurrá. Céltól, fizikumtól, kedvtől függ. 🙂 Én ezt úgy csináltam, hogy 55 percet futottam, minden tíz percből 3 perc volt kb. sprint, a többi 7 pedig tempós és lendületes kocogás. Öt db tízperces blokkot csináltam ebből. Nem mondhatnám, hogy ez volt a cél, nem terveztem előre, meddig bírom, mert fogalmam sem volt. Elkezdtem, kitűztem minimum 30 percet, és ez lett belőle, mert hihetetlenül jól esett és döbbenetesen jól bírtam (köszi, CrossFit 😀 ). De van, aki pl. 1 perc sprintet csinál 1 perc kocogással váltva, 30 percig. Nagyon sokféleképpen lehet variálni.
A pulzusszámra én túlzottan nem figyeltem, mert sokkal ösztönösebb vagyok annál, hallgatok a testemre és inkább úgy végzek mindent. Nyilván sprintnél a harmadik percre majd’ kiugrott a szívem, de a lehető legjobb értelemben. Aztán pont elég volt regenerálódni a többi 7 perc a következő gyorsításig. 🙂 És rohadtul elfáradtam és imádtam és úristen. Csak ajánlani tudom. 😀
Elárulod a sprint az mit jelent, és a tempós kocogás (km/h v. min/km)…gondolom futópad alapján vannak adataid. (Eszem ágában sincs utána semmi rosszat mondani, egyszerű kíváncsiság) Köszi
Persze, bár amilyen kitartó vagyok, olyan lassú. Döcögök, mint egy süni. 😀 A sprint nálam 12, a tempós kocogás meg 9-9,5. Azt nem szeretem, amikor -mint a bakivideókon- úgy begyorsítja a hülyéje, hogy a végén lerepül róla, meg nem bírja lestoppolni. Nálam a 12 biztonságos, talán még a 13 volna kontrollálható, de nem menőzni, hanem épségben sportolni akarok.
A futás tényleg király. Nem vagyok túl jó. De élvezem. Viszont ez a gépen futás nekem kicsit fura. Falun lakok, amikor elkezdtem futni egyszerűen lementem a pályára, és elkezdtem futni. Aztán amikor a körbe körbe is kezd monotonná válni, és sprintelni se olyan poén már félpályáig háttal aztán másik felét előre, lesétáltam a falu szélére, és elindultam egy poros úton. Eszméletlen érzés elfutni a búzamezők mellett, ribizliültetvények, távolban hegyek kéklenek, bokrok mindenfelé, tényleg hegyen völgyön át. Vagy folyóparton azt a távot, amit máskor biciklivel teszek meg. Közben nézni a tájat, fellélegezni amikor látod az út végét, erőre kapni, amikor elmész egy ember mellett. Engem ez fogott meg a futásban. Én nem bírom elképzelni, hogy egy zárt helyiségben egy gépen tapossam a kilométereket, és nekem valahogy az eredmények, a pulzusszám és a táv se mérvadó. Még a sebességem is bő átlagos. Futok amíg bírom, aztán valahogy hazakeveredek. Szín tiszta élvezet. 😀
Nem vagyunk egyformák. Nekem például teljesen más benne a cél és az élvezet, mint Neked. De ez nem baj, míg nem akarjuk ráerőltetni a másik típusra a saját értékrendünket. 🙂
Gépen futást én max rossz idő esetén tudom elviselni – akkor beteszek elé egy laptopot, mp3/mp4 lejátszót és az eléggé lefoglal, hogy annyira ne zavarjon a monotonítása.
Csak egy észrevétel. Többen úgy érzitek, hogy hülyének néznek bennetek, mert futtok. Ezt miért így gondoljátok? Mert megnéznek? Szerintem csak irigykednek, hogy nektek van erőtök tenni valamit, míg ő a fagyiját nyalja. De ma pl 3 gombóc fagyit ettem amikor elfutott előttem valaki és végigmértem…mert jól esett megnézni, hogy mozog. De lehet hogy csak azért néznek meg bennetek, mert jól néztek ki 🙂 szerintem ebbe semmi rosszat nem kell belegondolni.
Én nem gondolom, hogy hülyének néznének. Persze biztos van olyan is, de nem különösen érdekel, legalábbis a hülyének nézés nem pusztán azért történik, mert valaki fut. Az viszont tendencia, hogy hülyének van titulálva, aki a komfortzónán kívül mozog, aki valóban odateszi magát és esetleg szétcsúszik a feje, fújtat, nyög, stb. Mert az emberek konformisták sajnos: belesimulnak, nem lógnak ki, nem harsányak, átlagosak. Aki nem fut, az azt hiszi, úgy kell kinézni közben, mint valami gagyi vitamin-reklámban: rendezetten, mosolygósan, szolid sminkkel, tiszta hajjal, üdén. F*szt. 😀 Aki meg ebbe nem illik bele, az furcsa. És ennek megfelelően megnézik, sugdolóznak róla. Én a futásom első 15 perce után úgy nézek ki, mint valami szörnyeteg, de nem baj, ezért csinálom, így ér valamit, aztán meg rendbeszedem magam.
Na ezaz, miért gondolod azt hogy aki kilép a “komfortzónából” az “hülyének van titulálva”? Beszédtéma ez egy teremben? Vagy csak megérzés? Én nem hiszem, hogy olyan helyen ahol sportolnak az emberek, mint egy teremben (jó lehet vitatkozni ki sportol meg ki villant) ott ezt inkább elismeréssel figyelik.
Voltam már fültanúja, és volt, hogy nekem szegezték a visszaigazolásra váró kérdést, hogy “UGYE, milyen idióta?? Hát hogy néz már ki, miért liheg így?”. Én meg mondtam, hogy úgy néz ki, ahogy ilyenkor kell, aki meg szép marad edzés végére, az hülye és menjen haza átgondolni a hatékonyságról alkotott eddigi nézeteit. 🙂 Egyébként biztos sokan elismerik a küszködő ábrázatot és ezt mindig örömmel nyugtázom. 🙂 Bízom benne, hogy ebből van több.