Címkék

, , , , , , , , , ,

Történelmi pillanatot láthatnak a kedves nézők… elkészült életem első igazi, soküveges, sokkolóan isteni, napsugaras, házi főzésű baracklekvárja! Cukor nélkül! Ezt már megelőzte egy kisebb spontán főzőcske, mikor kimaradt néhány szem barack a napi fogyasztásunkból, és hirtelen felindulásból belecsaptam őket egy kislábasba, expressz lekvárként. Az is finom volt nagyon, de ez most olyan mindenekfeletti produktum lett, hogy még a napot is elhomályosítja. És közben rájöttem arra is, hogy piszok menő nagymama leszek majd, mert én fogom főzni a világ legjobb lekvárját a sok kis hülye unokának! 😀

wwSzóval ez a mese úgy kezdődött, hogy a barátaink szoktak venni nagy tételben szép sárgabarackot… pálesznek. 😀 Ami persze nagyon klassz, mert a jó házi pálinka varázsszer, orvosság és életelixír minden testi-lelki traumára. De azért ha választani kell, én gondolkodás nélkül a lekvárra szavazok, mert nálam jobban a világon nem szeret senki enni. A jó házi, nagymamás, trutymós lekvárnak meg nincs párja az univerzumban. Strandos, vékony palacsintával. Száz darabot. És pont.

Úgyhogy elhatároztam magam, és kértem én is a sok pálinkának való rekesznyi barackból egy adaggal, ami kábé 10 kilónyi fruktózos, napcsókolta gyönyörűséget rejtett. És kukacmenteset! Mert hogy egyikben sem lakott kukac, valami csoda folytán.

Ami a költségeket illeti, mindennel együtt 6000 forint alatt jöttem ki, amiben volt 10 kiló barack (150 Ft/kg), 2 kiló eritrit (1935 Ft/kg) és egy tasak 50 forintos nátrium-benzoát, plusz a munka. Mivel a piacon a házi lekvár üvegje 1500 forintnál kezdődik, ráadásul cukros is, nem kérdés, hogy megérte-e. 🙂 13 kisebb-nagyobb üveget termeltem ki.

trAztán reggel nekiálltam: mostam, pakoltam, magoztam, pucoltam, hajolgattam, kavartam, szagoltam, és nagyokat óbégattam, hogy „Jaj, atyaúristen, ez de királyság!!!” 😀 Mivel fel sem merült bennem, hogy elronthatom és kudarcot vallhatok, minden percét úgy élveztem, mint egy nyolcéves a gyereknapot. Olyan izgalom volt rajtam, olyan gyermeki lelkesedés, olyan ugribugri, hogy csak na! És a jobb karom meg a nap végére beállt, mint a kő, mert annyit kavargattam. De nem baj.

ztEste pedig mikor készen volt, betöltöttük Anyuval üvegekbe, míg Apu körülöttünk kolbászolva mindent elkövetett, hogy elvihogjuk, melléöntsük, kicsöppenjen, lezuhanjon. 😀 Látnotok kellett volna azt a félórát, míg töltögettünk és címkéztünk:

„Tartsd rendesen! Ne úgy! Kifolyik… K* anyját! JOBBRA!!! BALRA!!! Várjámá’! Mér’ nem figyelsz??! Istenmáriám… Kuss és fogjad! Nem bírom! B* meg túlment! Befogod. Még mehet bele. De ne annyit a ’zistenér’! Nyugodj meg. Ne szólj bele! Menjél arrébb! Vigyááááázzz!!! Soha többet. Azé’ jó ez. Megkóstolod? Ez forró b* meg! Mit gondoltál? Elb*sztam. Ne röhögjél! Töröld le. Ne azzal!!! Ez így szar. Majd én. A jó anyját! Inkább te. De még ragad. Kész! Ne menj oda! Ez belelép… Adjál törlőt! A másikat! Hülye.”…

Szóval így ment ez nálunk ízes, cifra magyar káromkodásokkal, könnyes röhögésekkel, a lábam ujja közt is lekvárral. 😀 Imádtam!

Most pedig a recept, hogy Ti is átéljétek ezt a magyar szatíra-élményt! 😀

Sárgabarack lekvár eritrittel

Hozzávalók:

  • 10 kg sárgabarack
  • 2 kg eritrit
  • ½ tasak nátrium-benzoát (állítólag elhagyható, de én nem akartam berohasztani két héten belül)

A barackot alaposan megmossuk, kivájjuk belőle az esetleges jégverés nyomait és kimagozzuk. A kukacnak itt lejár a vízuma, úgyhogy azt is kipiszkáljuk affektáló fujjolás nélkül. 😀

Aztán beletesszük a barackokat egy vagy két jó nagy lábasba, amiket ¾-ig nyugodtan megtölthetünk, mert ahogy éri a hő a gyümölcsöt, úgy fog összeszottyadni, levet engedni. Semmi nem kell bele a barackon kívül.

tzKözepes lángon kezdve, kisebb fokozaton folytatva, kb. félóránkénti (a legelején gyakoribb, míg híg nem lesz) átkavargatás mellett megfőzzük a lekvárt. Félúton tegyük bele az eritritet is. Akkor jó, ha picit rotyog, de nem csap ki a fedő alól, mint az Etna. A fedőt egyébként én mindig ferdén tettem rá, kis réssel, hogy ne párolódjon, de segítse a fővést. Ez de idióta szó…

A főzés ideje változó, én reggel 9-kor kezdtem, és este 6 körül kapcsoltam le a lángot alatta. Nem kell betojni, mert forrón még elképzelhető, hogy groteszk módon híg leves az egész, de ahogy lehűl, szépen sűrűsödik. Egyébként ha tényleg nagyon vizes, nyomjunk alá kicsit nagyobb lángot, és nagyon gyakori kevergetés mellett (mert leég a p*csába) forraljuk el a vizességét, fedő nélkül.

Hűtsük ki lehetőleg teljesen, és töltsük majdnem színig az üvegekbe. Na most erről is pár szó, mert nagyon fontos fázis: az üvegek legyen makulátlanul tiszták, forró mosogatógépben vagy antibakteriális szerrel elmosva. Mert ha berohad a lekvárunk adventre, tuti bevisznek a zárt osztályra, olyan dühkitörést fogunk produkálni a karácsonyváró idill közepén.

zzAz üvegekbe töltés után szórjunk mindegyik tetejére késhegynyi nátrium-benzoátot, ez meggátolja a fentebb kilátásba helyezett későbbi idegösszeroppanást. Aztán vágjunk átlátszó celofánból négyzeteket, amiket szépen az üveg tetejére helyezünk a tető alá, és ezzel együtt csavarjuk rá.

Ha lezártuk az üvegeket, mindent fordítsuk fejre negyed órára, majd visszafordítva pakoljuk be őket sötét, száraz, hűvös helyre. Ja, és ragasztgassunk rá szívecskével ellátott, feldátumozott címkét, mert ez nagyon fontos. 🙂

uuEgészségetekre, jövő nyáron ugyanitt, ugyanígy! 🙂

Megjegyzés: Az eritrit hajlamos kristályosodásra a lekvárban, tehát számolni kell azzal, hogy kicsit visszacsomósodik és korcog a fogunk alatt. Ez inkább hűtés után fordul elő, szóval a már felbontott üveget érdemes órákkal fogyasztás előtt kivenni a hűtőből, átkeverni és úgy enni.

Advertisements