Ó, ezek a mai lányok…

Címkék

lányok, motiváció, sport

Nnna, miután szép dagadt hullámokat vertem a szép dagadt férfiak táborában, most jöjjenek a lányok, hogy egyformán utáljon mindenki, mert igénylem… Persze ahogy a „szép dagadt” jelző az imént sem fedte le a teljes célközönséget, úgy itt se kell leragadni a nagyobb súlyfelesleggel rendelkezőknél. Mert mellettük is van bőven olyan „nyersanyag”, amin dolgozni lehet.

Én most azokhoz a lányokhoz is szólok, akik azt hiszik, a fiatalságuk és az ebből adódó viszonylagos feszességük (?) elég ahhoz, hogy lenézzék a többit. Holott belehalnának kettő felülésbe, és dupla gerincferdülésük van a gyenge és méltatlanul elsorvadt hátizmaik miatt. Akik huszonöt deka sminkkel azt hiszik, mindent megtesznek az ápoltságért, és gúnyolódva kibeszélik a terhességtől striás anyukákat vagy az alapozó és tűsarkú nélkül, edzésen izzadó kortársaikat. Akik iszonyodva nézik a proteinport, hogy az milyen veszélyes, de a Red Bull ott van a kezükben. Vagy akik ducin ülnek egy padon, és megátalkodottan szidják a fitt, sportos csajokat, mert ők képtelenek kettő napos korpáskeksz-diétánál többre, és ezért mindenki hibás és hülye, csak ők nem.

Vagy az anyákhoz szólok. És a feleségekhez. Akik egy jelentős része mentségként tartja maga elé a gyerekét, hogy megpróbálja eltakarni a felszedett harminc kilóját, „merthogy ő anya” és „hát a hormonok miatt eszek” és „majd te is megtudod és mit pofázol bele”. Akik fúriaként viselkednek a férjükkel és őt okolják, ha az nem nőként néz már rájuk vagy elhagyja őket, mert képtelenek megérteni, hogy az anyaság, ez a természeti csoda nem ad magától értetődő jogosultságot az elhanyagolt, toszontos, igénytelen külsőre, valamint az ebből adódó frusztrációkkal körbeölelt ön- és világundorra. Nem a terhesség és a baba az oka a testi-lelki nyomornak, ahová juttatják magukat oly sokan, hanem a napi egy liter cukros üdítő, a totális mozgáshiány (már hallom, hogy ordítják: De én naphosszat emelgetem a gyerekemet!!!) és a Milka csoki az éjjeliszekrényen, na az.

Jennifer Nicole Lee – Többgyerekes, harmincas anyuka

És mielőtt megkérdeznétek: én még nem vagyok anya. Viszont nagyon sok csodálatos, példaértékű és gyönyörű anyát látok magam körül, akik élő bizonyítékai annak, hogy zsírleszívás, aszkéta koplalás, gigászi pénzkiadás és emberfeletti meló nélkül is lehet egy hétköznapi nő dögös és egészséges. Túl sok ilyet látok ahhoz, hogy ne higgyek ebben rendületlenül.

Én is ilyen szeretnék lenni majd, ha eljön az ideje, mert a XXI. században vagyok olyan szerencsés a többi nővel együtt, hogy az internet és a karnyújtásnyira levő minőségi források mellett minden adott hozzá. Nincs kifogás, és nem hibátlanságra kell törekedni, hanem magabiztos, jó közérzetre és egészségre, amit mindenki észre fog venni.

Én most nem bántani „jöttem ide”, még ha teljesen úgy is tűnik első blikkre. Én felrázni vagyok itt, őszintén megmondani azt, amit a szomszéd Julika azzal intéz majd el, hogy „Inkább egyél még egy szeletet és fogadd el önmagad, Te így vagy szép!”. Igen Rubens biztos megőrült volna azért, hogy akár csak egy skiccet csinálhasson Rólad, de attól a régi farmerjaidat ugyanúgy elajándékozhatod a Máltai Szeretetszolgálatnak, és a vérképed sem lesz egy matyóhímzés, amit nyugodtan fogsz szemlélni. Valóban, itt most nincs helye a „Ducin is szép a világ”-önbecsapásnak és „A nő ne súlyzózzon, mert úgy fog kinézni, mint egy férfi!” mottóknak. Nem, a nő sosem fog úgy kinézni, mint egy férfi, hacsak nem szúr be minden nap két deci szteroidot magába. Van egy csodálatos hormon, ami megakadályoz minket ebben: az ösztrogén.

Amit viszont kaphatunk a sporttól és a tudatos étkezéstől, azt nem is lehetne egyetlen cikkben elmondani. Túl sokat ad, és ez túl jó dolog ahhoz, hogy ne beszéljünk róla, hogy ne óbégassak a világba provokatívan, hangosan erről a csodáról.

A női test is egy ajándék, nőnek lenni szerintem szuper dolog. Viszont attól, hogy nők vagyunk, nem mentesülünk az egészségre való törekvés alól, csak hogy legyen rajtunk mit fogni, vagy hogy ne legyünk muszklimiskák. Hát nem leszünk, ne féljetek, és fognivaló is akad még bőven, csak minőségibb lesz! A női test valóban arra lett tervezve, hogy lágyabb, finomabb legyen a férfiénál, és hogy tökéletesen alkalmas legyen életének legfőbb momentumára: az anyaságra. Hogy ki tudjon hordani egy egészséges, erős gyereket anélkül, hogy belerokkanna és félemberként vegetálna tovább, mert hogy ez az élet rendje. Nem, nem ez.

…azért helyes kajálás ennyire nem rossz. 😉

Az élet rendje az, hogy felkészítsük a testünket a terhességre már évekkel előtte, megszüljük azt a gyerkőcöt (vagy többet), és utána tudjuk kergetni a játszótéren, tudjuk lebirkózni, tudjunk vele fára mászni, és példát mutassunk neki. Mert én sem arra vágyom, hogy a kisfiam vagy lányom állandóan a szobájában mesét nézzen, mert én képtelen vagyok vele nagyokat bolondozni meg futkározni. Nem akarom, hogy azt kelljen neki mondanom: itt fáj, ott fáj, nem lehet, nem tudok, nem bírom. De fogom bírni.

Ez az egész viszont többnyire csak akkor lesz életképes, ha teszünk érte: odafigyelünk magunkra, nem eszünk nap mint nap szemetet, és sportolunk. Nem, itt nem arról van szó, hogy legyen mindenki fitness-modell terminátor és egyen párolt halat rukkolával hetven évig. A francot! Itt arról beszélek, hogy amíg alszik a kiskölök, addig tedd be azt a torna DVD-t és csináld végig, vagy pácolj be Magadnak két kiló húst, hogy később ne kelljen a gyors és méregdrága péksütiért nyúlni, mert az egyszerűbb. Itt arról beszélek, hogy adj Magadnak heti két-három alkalmat, amikor a nagyi vagy a párod kezébe nyomod a kismanót, és kapcsolj ki.

Vagy ha még nem tartasz itt, akkor suli után ne rögtön a gép elé ülj fészbukkozni, hanem ajándékozd meg az elgémberedett tested hatvan perc mozgással. Tedd meg Magadért, az egészségedért, a jó érzésért, a párodért, aki büszke lesz Rád, vagy a fiúk kocsányon lógó szeméért, ha végigmész az utcán. A gyerkőcért, aki ezt tanulja majd el és ezt fogja igényelni, nem a kukatárolóban szipuzást meg a chips-zabálást.

És igen, fordulok én azokhoz is, akik hozzám leginkább hasonlóak: a kortársaimhoz. Azokhoz a tizen-huszonéves lányokhoz, akiknek fogalmuk sincs, milyen fantasztikus érzés úgy futni a kedvenc zenéjükre, hogy nem ájulnak el harminc méter után. Arról viszont tökéletes képük és élményanyaguk van, hogy milyen „fantasztikus” érzés úgy bepiálni a kedvenc zenéjükre, hogy okádnak harminc perc után. Szép. Büszke lesz Rátok anyuka…

A “sovány elhízott”, aki csak mert XS-es nadrágot hord, azt gondolja, minden oké.

Ezeknek a lányoknak az elvárásai viszont olyanok, aminek ők a poros nyomáig sem érnek el: pénz, kocsi, ékszer, meghívás, ajándék, presztízs… És mire, kedves kislányok? A kiszúrt tejeszacskó-halmazállapotú testetekre? A kiélt, agyonivott-cigizett fejetekre, amit az igénytelen arcfestéssel próbáltok kínosan elfedni? Arra a hátsóra, aminél nagyanyám félig kifőtt túrógombóca is masszívabb állományú? Hát ne haragudjatok már Magatokra, de eszeteknél vagytok? És így ültök ki a főutca teraszos kávézóiba pocskondiázni a népet, hogy mindenki milyen ronda? Aztán meg sírtok és vagdalkoztok, hogy nincs pénzetek meg időtök egy aerobikbérletre vagy futócipőre. De azért cigi mindig van a retikülben, ugye? Há’ nyilván.

Ti vagytok azok, akik engem és a hasonló fiatal nőket lenézitek, mert mi inkább sportruházatra vagy fehérjére és vitaminokra költünk ahelyett, hogy heti kétszer innánk ki a legtrendibb disco italpultját? Ti hoztok a mai nőkre szégyent. Ti vagytok azok, akik vágyakoztok a jó testű srácokért, de ha a srác a vasárnapi másnapos döglés helyett a konditerembe vagy a töltésre futni megy, akkor ratyi és elvetemült, unalmas hülye? A nők, akik meg szintén sporttal vezetik le a stresszt a Jagermeister helyett, egoista, felszínes p*csák, és különben is biztos kokszolnak meg műttetik magukat, mi? Nyilván Ti ezt soha a büdös életben nem fogjátok megtudni, így van-e, mert nem próbáljátok ki. Nem adtok esélyt neki, hogy igazán éljetek és nyissatok efelé. Mert Nektek jó ez így, vegetálva, plötyin, káposztaleves-kapszulán és az igazán elszántaknál néha hasrezegtető övvel meg cellulit-krémmel körbebástyázva. Az egészség jegyében, persze.

Itt egyáltalán nem arról van szó, hogy mindenki napi két órát töltsön a súlyzók közt, különben semmit nem ér az egész. Vagy hogy csak a kondizás jó, mert nem így van. Itt azt próbálom a sok rosszindulatú dilettáns csaj szájába rágni, hogy a mozgás és a józan egészségtudatosság, mely mellett még ugyanúgy lehet szórakozni és hedonistán élni, jót tesz nekünk. Csak jót kapunk tőle, mert minden befektetett munka és idő megtérül. Nem másnak, nekünk. Hogy piszok jó érzés legyen a sok „Hú, de jól nézel ki! Fogytál?” megjegyzés, a lógó tricepszet felváltó tónusosan szép kar, a tűsarkúban gyönyörűen mutató vádli, a szép és üde bőr, amit nem vág tönkre a cigi meg az állandó szemét kaja…

Ez nem az, ahogy Barbie vagy a kifutómodellek kinéznek. Így néz ki a fitt, az egészséges. Így néz ki a szexi.

De említhetem itt azokat a mámoros pillanatokat, amikor úgy áll a farmer, hogy a párunk nekimegy az ajtófélfának a bárgyú bámulás közepette, vagy mikor nem jövünk zavarba strandon, fel tudjuk vinni egy fordulóval a bevásárlószatyrokat, vagy nem keserít meg minket a cukorbetegség, az allergia, a csontritkulás és a többi borzalom.

A női test érték, amit kortól, életviteltől, anyagi és családi helyzettől függetlenül becsülni, tisztelni és ápolni kell. Mert megadatott, és mert klassz benne élni, klassz ízlésesen megmutatni, érdemes a törődésre. Magunkért, a majdani vagy épp már körülöttünk szaladgáló gyerekünkért, a szerelmünkért, a lelki egészségünkért, mindenért.

Mert mi vagyunk a szebbik nem. Nem?