Kincsre leltem! – Chaplin: Életem

Címkék

antikvárium, Életem, Charlie Chaplin, könyv, olvasás, régi könyv

Vége a vizsgaidőszakomnak. Nincs több nyomorúságos, szobában kuksolós, szétidegeskedős, alváshiányos pokoljárás decemberig! Még mindig nem tudom elhinni. Annyira csodálatos érzés ez a hirtelen rám szakadt nyugalom, jó idő (mert hogy pont onnantól lett kánikula és napocska, hogy mehettem kifelé 😀 ), semmittevés. Azt csinálhatom, ami jól esik és amit oly rég epekedve vártam: olvashatok, edzhetek, alhatok, napozhatok, nyárestéken a legnagyobb gondom a szúnyogok hessegetése lesz… óóó! 🙂

Szóval ebből az egész felvezetésből nekünk most az olvasásnál kellene leragadni. Én vagyok az egyetlen perverz ökör, aki a nyarát olvasással akarja és fogja tölteni, de mit bánom én! Tél óta gyűjtögettem, rakosgattam, egyenként halászgattam össze az antikváriumból azokat a fantasztikus kis barátokat, akik türelemmel vártak rám a polcomon, míg azt kellett olvasnom, ami nem érdekel. De most eljött a mi időnk! Mikor nem volt több tanulnivalóm, szépen odaálltam a polcom elé, és nagy gonddal kiválasztottam az első könyvet, amit el fogok olvasni.

Nem is volt nehéz a döntés, mert szinte megszólított: Charles Chaplin Életem című könyve volt az. Dohszagú, kopott kék textilfedelű, vaskos darab. Borítóján csak annyi, hogy “Chaplin”. De nekem maga volt az utazás, a misztérium, a feltoluló kérdések és gondolatok tömkelege… és az a mosollyal kísért izgalom, amikor kinyitottam, és belekezdtem. 🙂

Ez az. 🙂

Nekem Chaplin mindig is más, az átlagnál jóval érdekesebb és titokzatosabb jelenség volt. Amellett, hogy nagyon vonz a régi hírességek, történelmivé nőtt alakok élete és munkássága, ő nekem különösen kedves volt. Először a régi szegedi Pizza Hut-ban (ma már nincs, a farméretem nagy szerencséjére) láttam az arcát egy hatalmas falfestmény-dekoráción, amin az utolsó vacsora volt újragondolva mindenféle sztárral: Marilyn, Elvis, Al Pacino… és többek közt Chaplin. 🙂 Akkor még semmit nem tudtam róla a nevén kívül, de máris sokkal többet bámultam a többi arcnál. Jó, még Marilynt bámultam ennyit. 🙂

Szóval sokáig nem igazán volt ennél több élményem róla. Aztán pár éve Apu megszerezte a nagyjátékfilmjeit, amik nem csak rövid kisfilmek voltak, melyekből láttam pár morzsát, hanem egész estés élmények. Nem is tudtam, hogy voltak ilyenek. Pedig de. A kölyök, A diktátor, Modern idők, Aranyláz, Nagyvárosi fények… és még pár. Mindet megnéztük együtt, ketten, összekucorodva, amiért nagyon hálás vagyok neki. 🙂 Olyan hatással voltak rám ezek a fekete-fehér “mesék” egytől egyig, hogy utána emlékszem, hetekig csak az internetet bogarásztam Chaplin minden pici életrajzi érdekessége után. Ittam magamba minden cseppjét ennek az angol-zsidó-cigány-francia-amerikai hősnek. Mert az volt, hős.

Hányan ismernétek fel így?

Aztán most néhány hónapja megtalált (mert ő talált meg engem!) a könyve. Ez többek közt azért különleges mű, mert ezt ő írta. Nem róla írták, vagy íratta mással, hanem ő maga vetette papírra. Így kicsit olyan, mintha itt ülne az ágyam szélén, és mesélne nekem magáról, őszintén és bizalommal. Mesélne, mint egy nagyapa. Én meg hallgatom minden szavát szeretettel, áhítattal, rajongva.

…és így?

Először féltem: hogy nem lesz jó, nem fog érdekelni annyira, száraz lesz, unalmasan ír, belefáradok… De milyen téves, hülye gondolatok ezek! 🙂  Hát hogy is hihettem, feltételezhettem ilyet Róla…? Most már kicsit olyan, mintha egy öreg barátom lenne. Mintha ismerném, és vele együtt, kézen fogva mennék végig az életén. Pedig még mindig csak a könyv felénél tartok, de olyan varázslat ez, amiről már most írnom kellett Nektek.

Tökéletesen ír. Nem túl egyszerű, nem igénytelen és felszínes, de távol marad attól a fajta dagályos tudálékosságtól, ami oly sok irodalmi művet élvezhetetlenné tesz számomra. Olyan pont jó. Mondom, mintha ott ülne az ágyam szélén és nekem mondaná. Csak nekem, mert ő a barátom. 🙂

Nem tudom, mit tudtok róla. Charlieról. Sajnos nem hiszem, hogy túl sokat, ez  korunk megbocsáthatatlan hibája, sőt bűne. A Justin Bieberek és Miley Cyrusok hegemón, megtörhetetlen moslék-uralma, akik könyékkel túrták ki a fiatalok elméjéből és életéből ezeket a gigászi jellemeket. Akik még történelmet írtak. Chaplin például olyan zseniálisan, olyan orbitális és elsöprő erővel, mégis oly művészien és elegánsan alázta meg minden idők legnagyobb diktátorát, Hitlert, hogy sírni tudnék a szerelmes rajongástól, ha csak eszembe jut ez a húzása. Mindig elképzelem Hitler arcát, mikor megnézte a filmet. 😀 Ha egyszer eljutok a Mennyországba, első teendőim közt fog szerepelni, hogy odarohanjak hozzá és megöleljem, köszönetet mondva neki mindazért, amit nekem adott odalenn.

Nézzétek meg A diktátor című filmjét… Kérlek! Nem lehet úgy megöregedni senkinek, hogy ezt a filmet ne látná legalább egyszer életében. Vétek volna.

Szóval Chaplin egy csoda ember volt. Olyanokat tett és hozott létre, amit senki más, soha ezen a világon. Amit nem szabad elfelednünk, és kutya kötelességünk tovább adni a gyerekeinknek, unokáinknak. Remélem, egyszer majd Ti is elolvassátok ezt a könyvet, és megnézitek a filmjeit. Azért is írtam ezt most meg Nektek, mert fontosnak érzem. Hogy felhívjam rá a figyelmet, hogy ne hagyjam elsüllyedni a múltba, hogy kicsavarjam a kezekből a Cosmopolitant és a Borsot.

Olyan értékek ezek, amik formálnak, építik a jellemet, és nem rombolják, butítják. Olvassátok és nézzétek! Magatokért.