Címkék

, , ,

Hoztam Nektek egy verset. Olyan verset, ami rólunk szól: sportolókról. Az érzésről. Nem kell ahhoz profinak lenni. Aki becsülettel, szívvel-lélekkel csinálja, az tudni, érteni és érezni fogja ezeket a sorokat. A sorokat, amik iszonyatos erőt és löketet adnak majd sokaknak közületek. Tudom.

Ezt a verset egy olyan ember írta, akitől én a sportszeretet és a fanatizmus írmagját kaptam, akinek javarészt köszönhetem, hogy nem vagyok egy átlag gyerek, nő és ember. Aki azokat a csodás érzéseket, pillanatokat és eredményeket mutatta meg nekem, amiknek függője, istenítője és hirdetője lettem. Az Édesapám írta.

Test-beszéd

Mennem KELL, így, nagybetűvel, mert a testem jelez,

Nem noszogat senki, nem egy égi jel ez.

Zsigerből jön, megszólal ott egy hang legbelül,

Fáradt vagyok, fekszem, de testem lassan felül.

Csukva még a szemem, kezem lassan matat,

Megtalálom így is, mi másnak silány kacat.

Szakadt kesztyű, kopott trikó, törölköző foltos, puha…

Ki nem hordta, sosem érti: nekem mindez báli ruha.

Hideg van és szemerkél, húzom a kabátot…

Aki ismer, ilyet már vagy százezerszer látott.

Megérkezem, benyitok, furcsa szag vesz körül,

Nem illat ez, ámde ennek itt mindenki örül.

Itthon vagyok, hazaértem, ez egy konditerem,

Felszökik az adrenalin, vér feszíti erem.

Rideg a vas, kemény a pad, fáj az egész testem,

Halkan kérdem, csak magamtól: biztos ezt kerestem?

Igen, biztos, hisz mindennap csakugyan azt akarom,

Uralni a testem mindig… a legnagyobb hatalom.

Ha a gondolat a tettel dől egyszerre romba,

Akkor lesz a gyarló tested örökre otromba.

Érzem, ahogy visszatér a lelkembe az élet,

Ólmos tagok, fásult agy: mindez semmivé lett.

Kezemben a rúd már mozdul, húzok kettőt-hármat,

Nem áltatom magam tovább, nem is vagyok fáradt!

Erre még egy kicsit rakok, mehet még egy sorozat,

Bemelegítésnek jó volt, ez már másik fokozat.

S ilyenkor jön az a dac, az a rejtett erő,

Nem tudni, hogy hol bujkált, s honnan jön most elő.

Savasodik már az izom, szétfeszül az ízület,

Verejték csurog a számba, már minden sós ízű lett.

Tudod, mikor minden sejted energiát inhalál,

S azt kívánod, bárcsak jönne a legnagyobb kínhalál.

Pumpálok még rajta párat, de már csúszik a kezem,

Hülye vagyok, sokan mondják… de én mégis élvezem.

Tompán puffan lent a tárcsa, de újra megragadom,

Itt nem segít a Jóisten, segítek hát magamon.

Megcsinálom akkor is, ha leszakad a karom,

Nem óhajtom, nem szeretném, egyszerűen akarom!

Kész van, vége, a verejték mindenemet átitat,

Élek, nem döglöttem bele, és átjár az áhítat.

Csak egy szürke hétköznap volt, egy edzés a sok közül,

Egy csipetnyi sikerélmény… minden porcikám örül!

...Apu :)

…Apu

Advertisements