Címkék

, , ,

Most nem recept jön, ne szorongasd a fakanalat! 😀

Most az jön, ami nekem oly kedves, oly sokat adott és ad egy életen át: az olvasás és a könyvek. Mert szerintem ez fontos téma, és ez a blog sem született volna meg, ha nem vagyok ekkora stréber, könyvmoly, olvasóbolond. 🙂 Nagyon szeretek olvasni. Már-már beteg módon. Itt viszont nem azt a teljesítménykényszerrel élő, mennyiség-koncentrált olvasást értem, hogy heti minimum két könyv, meg anyja kínja… Az hülyeség. Vannak emberek, akik így olvasnak, de ez nekem kb. olyan, mint mikor valaki egyszerre akar megenni két üveg nutellát: úgysem élvezi, úgysem értékeli és nem is hagy benne maradandó nyomot az a csoda, amit kap az adott cselekvéstől.

Ha az ember annyira sokat olvas, összefolyik, elkopik és kezelhetetlen masszává válik a megszerzett tudás és élmény. Gyerekeket előszeretettel hajszolnak a hülye iskolák meg szülők olvasóversenyekbe, ahol éves “Ki olvas el a legtöbb könyvet?” megmérettetés van… Aztán csóri kiskölök meg azt se tudja visszaidézni, hogy Bornemissza Gergely az Egri csillagokban volt vagy a Twilight-ban.

Én nem így szeretek olvasni, inkább a minőségre megyek. A könyv olyan, mint egy jó bor vagy egy doboz nemes csokoládé: minden cseppjét, betűjét, morzsáját érdemes ízlelgetni, élvezni. S ami nagyon fontos: olykor tanulni kell annak szeretetét és élvezetét. Lelke van.

antikvarium

Én nagyon, de nagyon sokat köszönhetek a könyveknek: hatalmas szókincset, ösztönös helyesírást, tengernyi tudásmorzsát (ha összeraknám a morzsáimat, már komplett pékséget nyithatnék), határozott elképzeléseket és szemléletet, szárnyaló képzeletet, kiforrott világnézetet, és még sorolhatnám napestig.

És tudod, hol indult ez a hatalmas könyvimádatom? 🙂 Az antikváriumban, bizony! Az antikvárium egy olyan hely, ahová az emberek bevihetik a régi, megunt könyveiket, és egy jelképes összegért (vagy ingyen) otthagyhatják, de elcserélhetik másik könyvre is akár. Vagy csak bemehetnek üres kézzel, és vehetnek ezerszázmillióezer könyvet. Iszonyatosan pici pénzért. Itt minden filléres, de összehasonlíthatatlanul értékesebb, mint az új, sokezres kötetek. Itt kincseket találsz. Nagyon-nagyon klassz hely!

Több kincs van egy könyvben, mint a kalózok összes zsákmánya közt, vagy a Kincses szigeten. - Walt Disney

Több kincs van a könyvekben, mint a kalózok összes zsákmánya közt, vagy a Kincses szigeten. (Walt Disney)

Emlékszem, egyszer Anyu levitt életemben először az antikváriumba (azért levitt, mert itt Szegeden a legklasszabb antikvárium egy hatalmas pincében van). Olyan nyolc-tíz éves lehettem. És akkor elkezdtük együtt böngészni a pöttyös meg csíkos könyveket (A régi ifjúsági irodalom ismertetőjegye ez a minta: a csíkos a fiús könyv volt, a pöttyös meg a lányos… de tüneményes!). Megmutatta, mik a jók, bemutatkoztam szépen Erich Kastnernek, Janikovszky Évának, Szabó Magdának, Astrid Lindgrennek, P. L. Traversnek és a többi szerzőnek. Olyan megtiszteltetés volt ott álldogálni Anyu mellett, és szagolgatni, fogdosni, nézegetni azokat a poros kis kincseket, hogy hihetetlen. Kivételezettnek éreztem magam, és a mai videójátékon felnőtt fiatalságot elnézve… kivételezett is voltam. Nagyon.

Aztán elkezdtem olvasni. Falni a betűket, raktározni az élményeket és frenetikus kalandokat, amiket a szereplőkkel együtt átéltem teljes odaadással, tátott szájjal. Beleszerettem a könyvekbe, menthetetlenül.

05_antikvarium

Óóó…

Ez a szerelem azóta is töretlen, szenvedélyes és őszinte. Ma is gyakran megyek le abba az antikváriumba, köszönök az ott dolgozó bácsinak, és matatok, belevetem magam, túrok-fúrok, gyűjtök, elmélyülten guggolok és csúszok-mászok a polcok közt. Teljesen megfeledkezem a külvilágról, akkor és ott nekem csak a betűk vannak és a nyugalom. Amikor oda belépek, megcsap az a dohos papírszag, ami a régi könyvekből árad: a világ egyik legkedvesebb illata számomra! Az eladóbácsi egyébként azóta ott dolgozik, amióta először beléptem az ajtaján. Szerintem ő oda született és ott lakik titokban… Mindig mosolyog, mindig kedves, mindig ott csücsül. 🙂 Nekem ő gyerekkorom alapfigurája, és még csak nem is sejti ezt! 😀

Ez az a hely! Itt "lakik" a bácsi! :)

Ez az a hely! Itt “lakik” a bácsi! 🙂 Szegediek kedvéért: Tiszta Lajos krt. 59

Szóval mindezt azért írtam meg Neked, mert szeretném, hogy tudd: az olvasás és a könyv csoda, ajándék… és nem mindig ott érdemes keresned, ahol a legjobban csillognak a kirakatok, ahol a legdivatosabbak a kiadások. A kedvemért térj be helyette egy antikváriumba, időzz el ott, töltődj fel! Kezdj el vagy kezdj újra olvasni, ha abbahagytad valaha! Ezek túl becses és maradandó élmények ahhoz, hogy bárki kimaradjon belőlük, akinek lehetősége volna rá.

Szép, tartalmas napot Neked!

Reklámok