Nem vagyok átlagos lány. Olykor megpróbálja bebizonyítani a társadalom, a körülöttem élő és kéretlenül tanácsokat osztogató tudatlan emberek tömege, hogy normális sem vagyok. Pedig nekem ez a normális… ez az egészséges, az építő, a fejlesztő, a kiteljesítő és ez az a létforma, ami boldoggá tesz. Maradéktalanul.

260418_348890101861525_1857246494_n

Én nem járok bulizni. Illetve járok, de nekem a bulizás annyiban egyezik az átlag buli-fogalommal, hogy lüktet és dübörög a zene a fülembe. És itt vége is. Én erre az éltető zenére nem takony részegen vonaglok úgy, hogy kilóg a bal mellem, hanem száztíz százalékosan hajtom ki a testemből mindazt, ami abban az órában, abban a pillanatban benne rejlik. Én a zenéről nem a diszkókra gondolok, hanem az edzőteremre. Nem a whiskey-redbullra, hanem a fehérje izolátumra. Nem a „menő” pasik nyálcsorgató bámulására, hanem az edzőm elismerő és biztató tekintetére. Nekem a szakításról nem a drámákkal és hisztikkel tűzdelt párkapcsolati veszekedés, hanem egy legendás gyakorlat ugrik be. Nekem nem a vastag pénztárcától tágul ki a pupillám lelkesen, hanem egy euforikusan klassz edzés gondolatától. Nekem teljesen más értékrendem, gondolatvilágom és hozzáállásom van a dolgokhoz.

307071_489009767782289_885179210_n

Ha azt mondod, hobbi, én azt mondom a videojáték helyett, hogy könyv és önképzés. Ha azt kérded, mi kapcsol ki, nem az álbarátnőkkel eltöltött kávé-cigi-chips délutánokat választom, ahol mindenki kibeszél a háta mögött mindenkit. Inkább egy isteni étel elkészítését, a sütést, a főzést, a szeretteim elé tett gőzölgő finomságok látványát, és az ezért kapott hálás arcokat választom. Azt a néhány igazi barátot pedig megbecsülöm. Vagy az állatokkal eltöltött időt, a tőlük kapott semmihez sem fogható élményeket és perceket. Ha megkérdeznéd, én kinek adományozok, én nem az egyházat fogom mondani, hanem gondolkodás nélkül és büszkén az állatvédőket, vagy a természet és a Föld megóvásáért harcoló hősöket.

Én nem energiaitallal kezdem a napot, hanem tojással és zöldséggel. Nem a mekibe vagy a palacsintázóba ugrok le ebédért, hanem viszem magammal dobozolva azt a táplálékot, amitől most és harminc év múlva is jól érzem majd magam. Ami éltet, finom, és nem rombol, amitől nem egy metabolikus szindrómával küzdő vesebeteg, cukros, elhízott roncs leszek a középkorom végére, hanem egy fitt, kicsattanó, az unokája elé példát állító dögös nagymama. Én fogócskázni és kíméletlenül birkózni fogok a kiskölökkel hatvan évesen is, és nem beültetem majd a tévé elé, mert én nem tudok kikászálódni a járókeretem mögül.

Én nem azért vagyok egyedül, mert nem akarok párt találni, hanem mert nem tesz elégedetté a fiúzás, nem vagyok egy darabáru a húsvásáron éjszakánként a bárokban, és nem engedem, hogy egy pillanatig is méltatlanabbul bánjon velem egy férfi, mint ahogy én azt megérdemlem, és ahogy engem jogosan illet. Nem azért, mert fenn hordom az orrom, hanem mert tisztában vagyok magammal, egészséges énképem és önértékelésem van, a hátamban pedig büszke gerincet hordok némi XXI. századi erkölcsöknek megfelelő zselés anyag helyett. Azt várom el, amit adok. Se többet, se kevesebbet. Ez pedig nem sok fiúnak tetszik, illetve nem tudnak vele mit kezdeni, mert nem megszokott számukra a magától értetődő jellemtelen alárendeltség teljes hiánya egy mai nőben. Nem ez dívik mostanság, ezért persze nyilvánvaló, hogy nem a küzdelmes és kockázatos zsákmányt, hanem a könnyű prédát választják. Én inkább kivárok, tudom a hibáimat, ismerem a gyengeségeimet, s az egyedül eltöltött időszakot nem a férfitársadalom végigpróbálgatására használom fel, hanem önmagam pallérozására mind testben, mind lélekben, és arra, hogy kiteljesedjek önálló emberként. Én nem akarok érzelmileg függeni senkitől, és nem támasztéknak keresem magam mellé a Férfit, hanem társnak. A „társ” szó minden nemes és csodálatos értelmével együtt.

IMG_3001

Ilyen lány, ilyen ember vagyok én, és soha nem alkuszom meg önmagammal, ahogyan másokkal sem. Ez ugyan több magánnyal, több egyedül eltöltött estével és több mentális erőpróbával jár, mint átlagosnak lenni, de semmi nem ér fel azzal a büszkeséggel és önbecsüléssel, amit ettől a rendületlen és következetes hozzáállással együtt kapok.

Én nem azért írom ezeket a sorokat, hogy bárkit megbántsak vagy megalázzak, vagy mert az én utam az egyedüli jó döntés, hanem azért, hogy a mai lányok jelentős része térjen észhez, hogy ne a pszichiáter meg a dialízis központ legyen a törzshelyük néhány évtized múlva. Hogy mérlegeljenek, és tiszteljék magukat kívül és belül egyaránt. Senkinek nem akarok megfelelni, csak saját magamnak. Így elégedetten és őszinte mosollyal nézek tükörbe minden áldott nap. Megéri.

484279_314276218653851_692173871_n

Advertisements