Címkék

,

Valamelyik nap Anyuval elmentünk a Napfény Park Tesco-ba a szokásos, pár naponta megejtett kisbevásárlásunkra. Tudjátok, ez nálunk olyan lányos program, „tugedör forevör” jelleggel, nagyokat beszélgetve, olykor debilen vihorászva a sorok közt, aztán rájőve, hogy most a biztonsági személyzet a kamerákon át milyen piszok jót szórakozhatott a kis varieté műsorunkon, amit egy épp üres szekcióban leadtunk. Mert ugye nyilván, azt hittük, senki nem lát…

Szóval ilyenkor mi halálosan jól érezzük magunkat, elvagyunk a saját kis világunkban, és nem törődünk a mogorva, magyar „péztáros” prototípusokkal, a sok ideges és feszült emberrel, vagy a néha körülöttünk feltűnő rém szarul nevelt (sehogy nem nevelt) hülyegyerekekkel, akik artikulálatlan sikítások közepette akarják leverni a polcról az olajos üvegeket például. Mert hogy nyilván nem a műanyag, két dekás termék kell nekik, nem. A kib* olajos üveg. 😀

Nnna, de nem ezt akartam mondani, hanem azt, hogy ezen az utóbbi körutunkon egy nagyon-nagyon pozitív élmény ért minket, amitől elolvadtunk, meglepődtünk, szétfolytunk. Kaptunk egy kis lelki simogatást, egy „ajándékcsomagot”. Teljesen ingyen, érdek és hátsó szándék nélkül, mert csak úgy… Ezt pedig egy hentestől kaptuk, aki a húspultban épp kiszolgált minket. Egy középkorú úr lehetett, mert ÚR volt, így, csupa nagybetűvel. 🙂

Azt a kedvességet, azt a közvetlen hangnemet, azt a mindent beterítő mosolyt, amit küldött felénk, nem is lehet nem imádni. Mindezt feldíszítette még némi hülyéskedéssel, és zárta „Legyen szépséges napjuk a Hölgyeknek!”-jókívánsággal. Nagyon, nagyon jó volt ilyet kapni. Minden ok nélkül, semmilyen ellenszolgáltatást nem várva. Vannak ilyenek, emberek! Ez a kihaló fajta ma megmutatkozott, és példát mutatott.

Mi Anyuval meg csak kapkodtuk a fejüket, néztük össze, hogy micsoda csoda ez a pali, és mennyire klassz volt, és játsszuk már el még egyszer… 😀 Remélem, sok ilyet szór majd a világnak, a megkeseredett, stresszes, szúrós tekintetű kisemberek felé. Nagy szükség van rá, pláne mostanság… Azt is nagyon jó érzés volt látni, hogy őt nem törte még meg ez a közönyös, hűvös, tekintet-kerülő magatartás, ami jellemzi a társadalmat. Ő csak olyan kis színfolt, kis szentjánosbogár, aki mutatja az utat, hogy „Így kell, gyerekek!”. 🙂 Rendületlenül.

Köszönjük szépen még egyszer Anyukámmal együtt ezt a két perces, de nagy nyomot hagyó élményt, és ezúton is szeretnénk kérni, mindig maradjon ilyen! Hogy még rengeteg nő és lány távozzon a csirkecombok mellől bárgyú vigyorral, két centivel a föld fölött… hogy aztán órákig agyaljon utána, hogy ezt most ugyan mire föl kapta, mi volt benne a csel. Semmi. 🙂

Egyetlen kedves gesztus sem elpazarolt energia, legyen akármilyen kicsi.

Egyetlen kedves gesztus sem elpazarolt tett, legyen akármilyen kicsi. (Aesopus)

Advertisements