Címkék

, ,

Kedves Én! (de béna…)

Azért írom most ezt a levelet, hogy emlékeztesselek arra, mennyire jó döntést hoztál ma, mikor elvonszoltad magad arra a betyár kemény Crossfit edzésre, amire annyira nem éreztél erőt napközben. Amire annyira nem volt kedved elmenni, hogy legszívesebben epét hánytál volna a sarokban, magzatpózban sírva. Csak ne kelljen felkelni a székről, fázni, felöltözni, bebumlizni a terembe, és nekiállni guggolásból ugrani, tárcsákat pakolni a rúdra (a saját mércéd szerint jó sokat). Úgy, hogy még szinte Benned volt az az ágymeleg, álmos elgémberedés, amiből olyan mocskosul nehéz kiveszekedni. A gondolattól is rosszul voltál, hogy Neked most bizony fel kell húznod a sportcipőd: azt a hű társad, “akivel” annyi, de annyi órát végigizzadtatok együtt, aki annyiszor segített már szökkenni, kirobbanni, elrugaszkodni, megtámasztani, futni… aki soha nem panaszkodott még, hogy nincs kedve Veled edzeni, Téged szolgálni. Aki mindig lelkesen felcuppan a zoknidra, RÁD illik, és a TE lábadra lett teremtve az utolsó kis cérnáig. Szóval fel kellett húznod a cipőd, átmenni a városon, a hidegben, a szélben, és taknyod-nyálad egybefolyva küzdeni úgy, hogy indulás előtt még egy orrvakarás is komoly fizikai kihívásnak tűnt… mert olyan fárasztó…

A komfortzónád... és ahol a Csoda megtörténik.

A komfortzónád… és ahol a Csoda megtörténik.

Végül elmentél a terembe. Eljutottál odáig. Aztán megérezted azt az illatot: a “teremszagot”. A vér és veríték, a küszködés, a fájdalom, a görcsök, a rekordidejű savasodás, az Önmagaddal vívott, sokszor iszonyatos tusa és a fizikai kín szagát. De ez illat! Olyan esszencia, amitől feltolul Benned sok más emlék is: gurgulázó és infantilis vihogások a társaiddal, a tükörben véletlenül megpillantott, gyönyörűen kirajzolódó izmocskák (igen, a Tieid), azok a “B* meg, sikerült!!!” meg “Én vagyok a világ ura!”-érzések, az az iszonyatos büszkeség, a szádban szétáradó víz íze, ami olyankor úgy esik, mint az Életelixír maga… Szóval az az illat már mindent megváltoztatott, mint ahogy máskor, most is. Feltöltött, elindított, szinte belökött a terembe: a helyedre, ahová tartozol, ahol otthon vagy, és ahol a második családod munkálkodik, küzd Veled. És azért ez baromi jó érzés. Felemelő, pátosztól csöpög és sokszor vér ciki ezt így feltárni egy laikusnak, de a Tiéd. Ezt kizárólag és csak az értheti, aki ugyanilyen “beavatott” ebbe a világba, a sportolók világába. Tök mindegy, hogy nyolcvan kilós vagy nyolcvan éves, ha minden héten többször ott küszködik, újra és újra legyőzi magát, akkor ő már sportoló. Nem kell ahhoz mindenkinek aranyérem meg serlegek. A Te aranyérmed ott kapaszkodik a felkarcsontodon: a bicepsz. Az izom. Ez a csodálatos kis szövet, amiért annyi ember dolgozik keményen, ami becsesebb, mint a kalifornium. Mert Ti mind sportolók vagytok, ami példaértékű és ez felelősséggel is jár.

És akkor Te beléptél a terembe, ebbe a szentélybe, és végigcsináltad azt a hatvan percet olyan keményen, hogy ott már nem számított, hogy front van, hogy női nehéz napok jönnek, hogy előtte dolgoztál, hogy a pokolba kívántad a tárcsákat, a tabatát meg a burpee-t. El kell mondjam Neked, hogy hős voltál, és megérte.

Az egyetlen rosszul sikerül edzés az, ami nem valósult meg.

Az egyetlen rosszul sikerült edzés az, ami nem valósult meg.

Te, aki most ott ülsz büszke fáradtsággal minden zsigeredben, jól döntöttél. Azért kellett, hogy mindezt most elmondjam Neked, hogy ez a pár sor mindig emlékeztessen ezekre a csodákra, és menj máskor is, ha hezitálnál. Ha elbizonytalanodnál, hogy “Á, most itthon maradok, olyan jól esne…” vagy “Ez az egy most nem számít, kihagyhatom.”. Ne hagyd ki. Soha, de soha nem jött még senki úgy haza egy jó edzésről, hogy megbánta azt. Úgy viszont emberek ezrei nyöszörögnek lefekvéskor, hogy “A rohadt életbe, el kellett volna mennem, és lusta büdös disznó voltam, mert egyéb érvem nem volt ellene, csak a saját lustaságom! De most már mindegy, nem tudom visszacsinálni.”. Te csak menj, menj, és tiszteld meg a tested és szellemed a Sporttal!

"Mert semmi nem ér fel azzal az érzéssel, amit egy kemény edzés után érzek."

“Mert semmi nem ér fel azzal az érzéssel, amit egy kemény edzés után érzek.”

Reklámok