Címkék

, ,

Van egy embercsoport, akiket egy ismerősöm roppant találóan elnevezett zsírgilisztáknak. A most következő írásomban nem bántani, gúnyolni akarom őket, hanem fel akarom hívni a figyelmüket, illetve a figyelmet rájuk, hogy micsoda öngól-sorozat jellemzi mindennapjaikat, s hogy ennek ellenére micsoda lenézéssel viseltetnek a többi ember iránt.

Ezek az emberek többnyire olyan fiatalok és középkor alsó határán levő felnőttek, akik soha a büdös életben nem vitték a pulzusukat 130 fölé, és soha nem emeltek meg nagyobb súlyt, mint a bevásárlószatyrukat tele csokival, szörppel meg tartóskenyérrel. Legfeljebb, ha „shoppingolni” kell, mert akkor hihetetlen szintre fejlődik a teherbírásuk. Ezek a fiatalok az elrettentő példák számomra. Hogy hogyan ne. Komolyan mondom, néha rosszabbak, mint egy-egy amorf elhízott. Vékonyak vagy átlagos méretűek, mégis ha látom őket akár fürdőruhában, akár trikó-short együttesben, az az érzésem van, hogy ezek kizárólag csontból és –főleg- zsírból állnak. Lötyög mindenük, lóg a karjuk, a farmerból itt-ott „ízlésesen tálalva” kifittyennek a minihurkáik, mintha csak a kilencvenes évek divatja szerint buggyosra kihúzgálták volna a nadrágba tűrt inget/blúzt. Tragikomédia. A kis rezgő pocak meg alapfelszereltség! Ami minden egyes lépésnél rezzen három picit, szinte hallod! „Dödödö-dödödö…” Atya úúúr isten!

Ami viszont a legiszonyatosabb baj ezekkel a teletojt zoknikkal, az az, hogy rendületlenül meg vannak győződve arról, hogy azért, mert S-es meg M-es farmerjuk van, ők csinosak, jó alakúak és mindenki őket irigyli, olyan akar lenni. Ezáltal persze mélységes megvetéssel és gunyoros tekintettel szemlélnek mindenki mást. És ez a legnagyobb baj, hogy a dilettantizmusuk vasfüggönye mögül nem látják, hogy mondjuk egy sportoló lánynak nem azért nagyobb a combja-feneke egy számmal az övékénél, mert kövér, hanem mert az vérrel, verítékkel és heroikus küzdelemmel megszerzett színizom, ami az ő testükön legfeljebb a nyelvük. Amennyiben pedig felkapnának pár kilót, azt még véletlenül sem sporttal és egészséges étrenddel akarják orvosolni, hanem bevetik a léböjtöt meg a koplalást. Úgy van, építsd le magad még jobban, okos… De a férfiaknál is megvan ez a „kaszt”. A teleszart búvárruha-prototípus. Aki felöltözve még normálisan néz ki, aztán mikor meglátom véletlenül egy próbafülke függönyének résén át pólót próbálni, hát rám szakad az iszonyat, hogy mi a jó isten ez, vaníliapuding-hegy??!! És piszkosul meg van elégedve magával, ő meg azokat a férfiakat szidja, akik fehérje turmixot isznak edzés után, mert hogy „hülye szteroidosok”. Tudod, mi az a protein, ember?? Az viszont nem kínos, hogy minden valószínűség szerint bármikor lenyomnám őket szkanderban, mert a bicepszük homorú, a tricepszüket meg az a bámulatosan gusztustalan, löttyedt bőr tartja össze.

Ezek a fiatalok kaptak egy viszonylag szerencsés alkatot, mivel nem híznak meg látványosan. Ez viszont azért alattomos, rohadt dolog, mert nem ismerik a rejtett elhízás és a viszcerális zsírréteg fogalmait, ami olyan nevetséges intőpéldává teszi őket az egészségtudatosok szemében. A rejtett elhízás az, amikor a zsír a szervek köré rakódik le, és nem látványosan, a bőr alatt halmozódik. Ezt a szervközi zsírt nevezzük viszcerális zsírnak, ami egy belső zsírraktár. A nem sportoló, rosszul táplálkozó, de nem túl hízékony embereknél is ott van, nem csak a súlyosan elhízottaknál. Olyannyira ott van, hogy gyakran testzsírszázalék-mérésnél szinte kiakad a gép, annyira magassá teszi az eredményszámot. És pont ezért, mert nem olyan látványos jelenség, veszélyes is: felelős a szervezet gyulladásáért, későbbiekben a rákért, a cukorbetegségért, a szív- és érbajokért, a meddőségért. Többek közt. A teljesség igényével nem sorolom fel a bajokat, mert akkor itt alszunk. Szóval van ez a rejtett elhízás, ami bennük magas fokú, hogy szinte elfolynak, mégsem tudnak róla, mert amíg beleférnek a farmerba, addig nincs gond. Persze sportoló és helyesen élő ember meg tudja állapítani szinte ránézésre, hogy gond van, de nekik az nem számít. Mert nekik ne papoljon a nagy valagú meg a kokszos…

Hogy mit lehet ez ellen tenni, ha esetleg most páran magukra ismertek és valami csoda folytán szeretnének ezen változtatni? Hát, kérem, piszok egyszerű: el kell menni sportolni, és nem kell szemetet enni. Ennyi. Dolgozni kell sokat, kitartani, következetesnek lenni, de higgye el mindenki: MEGÉRI! Később a gyerekednek is ezt a példát fogod tovább adni, és Tőled fogja megtanulni, hogyan éljen. Te pedig ne arra tanítsd és neveld, hogy cigire meg új felsőre költsön, és igya a kólát meg napi öt órát gépezzen, hanem arra, hogy megtapasztalja az erőt, a feszességet, az energiát, a lehetőségeket. Hogy tisztelje és megértse a testét, bánjon vele jól, ahogy az megérdemli, mert neki is csak egy van, ahogy Neked. Az öregek is mindig megmondják: „Egy a fontos, fiam, csak egészség legyen!”

IMG_0378

Advertisements